Nem vette el kedvünket az első, nem épp az én ízlésemnek megfelelő, koncert, igaz, most más jellegű volt a felhozatal.


Antonín Dvořák 9. szimfóniája és Bedřich Smetana, Moldva ciklusából négy tétel (Vysehard, Moldva, Sárka, Blanik), akárhogy is, de vonzó felhozatal.

Így hát, a Budafoki Dohnányi Zenekar Zene-Kép sorozatának második részére is nagy várakozásokkal mentünk. "Ezt nem lehet elrontani!"
2012 január 23. hétfő 19:30 -kor kezdődött a koncert, amire majdnem úgy volt, hogy nem tud jönni Móni, de végül mégis sikerült összehozni, hogy együtt tudjunk elmenni.

Hollerung Gábor ismét egy hosszabb bevezetővel kezdett, ami érdekesebb volt számomra, mint múltkor, s az első résszel nem is volt baj. Ekkor még kép "nélkül" szólt a zene, s bár egy kicsit nagyobb katarzisra számítottam, ezt a szimfóniát, még egy 1900 as évek eleji "recsegős" felvételen is szívesen meghallgatom :-)
Egy picit több érzelmet, dinamikát vártam volna, de sebaj.

Ellenben következett a 2. felvonás. A Moldvát szintén bármilyen minőségben szívesen hallgatom, de...
A második résznél jönnek ugye a képek. Nos, most olyan verzió volt, hogy először pár mondatban bemutatták miről szól a darab, utána pedig az "érzéshez" társítva hangulat mozgó és nem mozgó képek vegyesen. A baj csak ott volt, hogy a bevezető szöveg, szinte olvashatatlanul jelent meg, viszont olyan rövid ideig, hogy csak a gyorsolvasók tudták elolvasni... ... a kétharmadáig. Sajnálom, mert érdekelt volna, másrészt idegesítette az embert, hogy nem tudja végigolvasni, harmadrészt, még a zenére sem tudott koncentrálni.

Az ezt követő képsorok, néhol egész jók voltak, de legtöbb helyen inkább vagy semlegesek és volt, hogy zavaróak. Nagy kár érte, mert ezeknek a zenéknek nagyon erős a "képi" világa is, de sajnos nem sikerült átadni.

Mindezek ellenére egyáltalán nem ballagtam annyira rossz szájízzel a parkolóba, mint tettem azt az első alkalommal, de azt hiszem egy időre ennyi elég is volt a képes zenéből.