Végre váratlan utazunk!

 2013.12.31. 13:48

Hobbit2.jpg

Hányadtatot sorsa ellenére nagy várakozással néztem a Hobbit elé. Amikor először derült ki, hogy del Toro rendezi és nem Peter Jackson kicsit örültem is meg nem is, aztán visszatért Jackson kezébe, és szerintem jobb is, hogy így alakult. Végülis részben már az övé is Középfölde.

Az egyik legnagyobb kérdés az volt, hogy miért 3 részben mesélik el azt, ami a Gyűrűk Urának maximum az egy harmada? És abból is ugye 3 film készült. Vajon megfelelő választ kapunk-e erre a kérdésre, azon túl persze, hogy a legegyszerűbb - és minden bizonnyal legigazabb - válasz a pénz.

Remekül kezdi a szériát a rendező, az első pár képsor gyakorlatilag ott kezdődik ahol a Gyűrűk Ura széria. Pár perc és máris helyben vagyunk. Mint régi ismerősre tekintünk a Megyére, a Hobbit üregre, a szereplőkre, egyszóval mindenre. Megvannak az emlékek, az élmények, a hangulat és készek vagyunk újra elkalandozni ebben a csodás világban.

Sokan túl vontatottnak tartották a film elejét, én azt élveztem a legjobban. Hagy időt a karaktereknek, a történet kibontakozásának, a helyszíneknek, a történelemnek. És itt úgy éreztem, igenis jogos a 3 film. Mert kibővíti az alapanyagot olyannal, ami szintén a világ része.

Aztán a játékidő utolsó harmadánál elkezd átcsapni féktelen akciózásba az egész. Itt már csak kapkodjuk a fejünket, hogy hova, mibe, miért, hogyan keverednek a törpök, alig hevertük ki az előző jelenetsort, jön a következő.Hobbit.jpg
A legjobban elhibázott jelenetek is itt jönnek. A sziklaóriások csatájánál azért, mese ide, mese oda, csak eszébe ötlik mindenkinek (szerintem), hogy hogy nem törik össze magukat a sziklán a kompánia tagjai és egyáltalán, hogy tudnak megmaradni azon a szűk, csúszós peremen. Annyira életidegen az egész, hogy teljesen kizökkent az addigi menetből. Nagyon zavaró. Mint ahogy a törpök rodeója a gobilnok barlangjában.

Ezeknél a jeleneteknél viszont indokolatlannak érzem a 3 részt, mert nyilván azért kapunk ekkora akciódózist, mert mégiscsak háromszor két és fél órát kell megtölteni.
Félreértés ne essék, nem az akciót kifogásolom, hanem a megvalósítását. Jobban jártak volna, ha maradnak a könyvnél (pl a sziklaóriásokat csak távolból látják a könyv szerint), és kapunk  még több történelmet, legendát, karakterrajzolást.
Ennek a harmadnak egyértelműen Bilbó Gollammal való találkozása a csúcspontja (csak halkan jegyzem meg, a történetnek is valójában ez a központja).

A színészek remekelnek, a szereplőválogatás tökéletes (itt elsősorban Matin Freemant és Ken Stottot emelném ki), a díszlet megint olyan, hogy arra nincsenek szavak.
Sajnos a végére már zsibbad az agy, és nem a jó értelemben.
Ezt leszámítva ismét olyat rakott le Jackson az asztalra, hogy alig várjuk már a következő részt, és előre szomorkodunk, hogy egyszer ennek is vége lesz.

8/10

Címkék: film Hobbit

Zene-Kép Vol. 2

 2012.05.06. 22:55

Nem vette el kedvünket az első, nem épp az én ízlésemnek megfelelő, koncert, igaz, most más jellegű volt a felhozatal.

Antonín Dvořák 9. szimfóniája és Bedřich Smetana, Moldva ciklusából négy tétel (Vysehard, Moldva, Sárka, Blanik), akárhogy is, de vonzó felhozatal.

Így hát, a Budafoki Dohnányi Zenekar Zene-Kép sorozatának második részére is nagy várakozásokkal mentünk. "Ezt nem lehet elrontani!"
2012 január 23. hétfő 19:30 -kor kezdődött a koncert, amire majdnem úgy volt, hogy nem tud jönni Móni, de végül mégis sikerült összehozni, hogy együtt tudjunk elmenni.

Hollerung Gábor ismét egy hosszabb bevezetővel kezdett, ami érdekesebb volt számomra, mint múltkor, s az első résszel nem is volt baj. Ekkor még kép "nélkül" szólt a zene, s bár egy kicsit nagyobb katarzisra számítottam, ezt a szimfóniát, még egy 1900 as évek eleji "recsegős" felvételen is szívesen meghallgatom :-)
Egy picit több érzelmet, dinamikát vártam volna, de sebaj.

Ellenben következett a 2. felvonás. A Moldvát szintén bármilyen minőségben szívesen hallgatom, de...
A második résznél jönnek ugye a képek. Nos, most olyan verzió volt, hogy először pár mondatban bemutatták miről szól a darab, utána pedig az "érzéshez" társítva hangulat mozgó és nem mozgó képek vegyesen. A baj csak ott volt, hogy a bevezető szöveg, szinte olvashatatlanul jelent meg, viszont olyan rövid ideig, hogy csak a gyorsolvasók tudták elolvasni... ... a kétharmadáig. Sajnálom, mert érdekelt volna, másrészt idegesítette az embert, hogy nem tudja végigolvasni, harmadrészt, még a zenére sem tudott koncentrálni.

Az ezt követő képsorok, néhol egész jók voltak, de legtöbb helyen inkább vagy semlegesek és volt, hogy zavaróak. Nagy kár érte, mert ezeknek a zenéknek nagyon erős a "képi" világa is, de sajnos nem sikerült átadni.

Mindezek ellenére egyáltalán nem ballagtam annyira rossz szájízzel a parkolóba, mint tettem azt az első alkalommal, de azt hiszem egy időre ennyi elég is volt a képes zenéből.

Címkék: koncert élménybeszámoló müpa komolyzene móni dvorak zene kép smetana

A déjà vu koncert

 2012.04.22. 19:32

 2011. december 17 -én szombat reggel fürdés közben gondoltam hallgatok egy kis zenét, Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét raktam be, csak úgy, közben azon gondolkodtam, milyen jó lenne ezt élőben is hallgatni.
Délután 16:00 körül húgom mondta, hogy barátnője lemondta a mai koncertet, nincs-e nekünk kedvünk elmenni. 19:30 -kor kezdődik van még egy kis időnk eldönteni. Megnéztem a műsort. Csajkovszkij D-dúr hegedűverseny és IV. Szimfónia! Leesett az állam! Menjünk!

Kicsit kalandos utunk volt, kicsit késtünk, az első pár taktusba már belekezdett Baráti Kristóf hegedűművész. Szerencsére a kakasülő legbaloldali sarkára szólt a jegy, így "menet közben" is helyet foglalhattunk.
Zseniális volt! Amúgy is nagyon régen voltam már az operában, így a hangulata nagyon új volt, tökéletesen illett ehhez a varázslatos eseményhez, hogy a reggeli vágyam ilyen hamar beteljesült.

Általában a 3. tételt hallgatom, meg hát az is a legismertebb, de a 2. tételt is nagyon szeretem, és most volt lehetőségem igazán ki is élvezni. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara játszott Pinchas Steinberg vezényletével, tökéletesen.
Nagyon élveztük mind a ketten.

A IV. Szimfóniát még sosem hallottam, legalábbis azt gondoltam, de mikor az első taktusok meghallottam, már ismerősnek tűnt, valószínűleg már volt szerencsém hozzá.
Remek esténk volt, mint egy álom :-) Ezt még a kocsinál történt kis incidens (10 centivel kijjebb parkoltam a megengedettnél) sem törte meg, legfeljebb egy ici-picit visszazökkentett a való világba. De ez egy más történet :-)

Címkék: opera emlék élménybeszámoló komolyzene móni

Zene-Kép Vol. 1

 2012.02.12. 21:19

 Nagyon vártuk ezt a koncertet, ez tény. Filmzenét könnyebb befogadni, és most valami könnyűre, de mégis komolyra vágytunk. Ráadásul ebben a tekintetben eléggé egyezik az ízlésünk Mónival. A Budafoki Dohnányi ZenekarZene-Kép sorozatának első része ideális választásnak tűnt.

2011 október 16. vasárnap 19:30 -ot izgatottan vártuk! A repertoár jónak ígérkezett, a koncert első részében Richard Wagner zenedrámáiból válogatott részleteket Hollerung Gábor, aki egyúttal vezényelt is, a második részben pedig többek között: Star Wars, Amadeus, 1492, Shrek, A Karib-tenger kalózai, és - amit talán leginkább vártam ebből a részből - a Macskafogó egy-egy részlete volt terítéken.

Egy "kis" bevezetővel kezdődött a koncert. Nem sűrűn hallani beszédet egy komolyzenei koncerten, most a karmester bő 10 percben elmondta, mi várható a Zene-Kép sorozattól illetve ettől a koncerttől.
Az első rész, olyan is volt, mint amit vártam (vártunk), tetszettek a részletek, bár néhol lehetett volna kicsit több, monumentálisabb. Bevallom őszintén, ez kicsit zavart, de ettől függetlenül nagyon élveztem! Jól mondta Hollerung Gábor, Wagner ugyan azokat az elemeket használta, mint amiket manapság a filmzenéknél.

De mi leginkább a második rész miatt jöttünk! Kezdetben nem is maradt el a várakozásoktól, az azért már némi balsejtelmet ébresztett, hogy egy rendkívül hosszú (és, valljuk be, nem épp profi) videó intróval kezdődött. Annyi pozitívuma volt a dolognak, hogy megtudtam a Zene-Kép következő részében Smetana, és Dvořák darabok lesznek, ami, finoman szólva, felcsigázta az érdeklődésemet.

Poénosan kezdődött a 2. rész, a 20th Century Fox intrója után Darth Vader elfoglalta a karmesteri pozíciót, de azalatt a pár másodperc alatt, amíg elkezdte a Star Wars főcímdalát, nem nagy karmesteri talentumról tett tanúbizonyságot. Hollerung Gábornak így vissza kellett szereznie pozícióját, ami (természetesen) sikerült. Nem mondom ötletes volt.

Ám a folytatás már kevésbé volt jó. Az eleje még felül is múlta várakozásainkat (Mozart Requiemének részletei szóltak az Amadeus alatt, kórussal!), de utána. Leginkább csak húztuk a szánkat. Az 5. elem hangulatát idéző maskarával előadó Czerovszky Henriett Shrek Hallelujah verziója például már kiverte a biztosítékot.
Ráadásul a filmrészletek vetítése a darabok alatt sokszor zavaró volt, főleg amikor performanszié is társult az előadáshoz.
Nem baj, gondoltam, majd a végén a Macskafogó kárpótol a dolgokért. De az utolsó darab is elhangzott, a Macskafogó azonban nem jött. Tapsoltunk, és már mentünk volna, amikor bemondták, hogy lesz ráadás, és jött a Macskafogó :-)
Egy külön kis zenekar adta elő, és igen, ez tényleg sok mindenért kárpótolt!

Sajnos azonban az összkép nem volt olyan rózsás, mint amit szerettünk volna.

Címkék: koncert élménybeszámoló müpa komolyzene móni zene kép

Ezeket láttam - 2011

 2012.01.26. 10:14

Tavaly se volt nagy termés (csak úgy mint azelőtt), talán ismét negatív regordot döntöttem (ez betudható annak is, hogy 2011 -ben nem tartottam filmklubbot), de azért akadt jópár amit érdemes volt megnézni.
Ismét kronologikus sorrendben:

Empire of the Sun (1987) - Spielberg azért már csinált ezt-azt (E.T., Jaws, meg volt az első Indi film is), kissé szentimentális, kissé teátrális, kissé monumentális, kissé Christian Bale. Legalább szép volt, és egzotikus. Bale és Malkovics jó volt benne, más nyomot nem nagyon hagy. 6/10

Blood Simple. (1984) - Coenék még az elején járnak. A legelején. Azonban érződik rajta a coeni nyersség. De csak ennyi. Kőkemény, de semmi több. 5/10

Mary and Max (2009) - Adam Elliot több mint egy évig gyurmázott, de megérte! Keserédes történet, erős hangulattal, rendkívül részletgazdagon tálalva. Az "élet nagy kérdéseit" is boncolgatja, de se nem túl szájbarágós, se nem túl elvont, épp annyi van benne, hogy észre se vedd és mégis azon gondolkodj utána. Szinte teljesen más világba csöppensz, és mégis a sajátodba. Elragadó! 8/10

Black Swan (2010) - Egy pillanatnyi nyugalmat nem enged, tipikus Aronofsky film, tökélyre fejlesztve. Kíváncsi vagyok - ha tényleg összejön - mit fog kezdeni a Noé alapanyaggal. Amikor azt hiszed végre nyugalmat áraszt a film, egyből visszaránt, és ismét a feszengés, nyugtalanság veszi át a terepet. Olyan film, amit nem szívesen nézel meg újra, annak ellenére, hogy szinte tökéletes. 8/10

True Grit (2010) - Coenék kicsit visszavettek a szokásos stílusukból, nem annyira nyers (hiába vadnyugat), kiszámítható, mégis van benne valami. Talán a szereplők teszik, Jeff Bridges mindent visz, de Matt Damon, Hailee Steinfeld, Josh Brolin és a többiek is nagyon jók. Lehetett volna kicsit egyedibb. 7/10

Conversations with Other Women (2005) - Két dolog miatt akartam megnézni: a jobb és a bal oldal :-) Egy olyan film, amiben (majdnem) végig két részre van osztva a képernyő, csak művészfilm lehet. Nos, nem, akár egy pezsgő romantikus film is! Ügyesen meg van oldva, és még értelme is van sokszor. Aaron Eckhart meggyőzött, hogy jó színész, Helena Bonham Carter meg... Nos, ő mindig a legjobb volt. 7/10

Tron Legacy (2010) - Hi-tech, techno, zúzás, minden. Ááá, inkább semmi... Ja, de! Látványos. 4/10

Source Code (2011) - Duncan Jones -t a Moon után mindenképp, miden mennyiségben (ez sajnos elég kevés). Ez se nem jó, se nem rossz, látszik, hogy nem akarta elszalasztani a nagy lehetőséget, hogy "nagypénzes" projektet csinálhat. Ha nem lett volna az amerikai nyálas (és zagyva) utolsó 10 perc, még érdekes és jó is lett volna. Kár. 6/10

Das Experiment (2001) - Ááááá! Zseniális!! Legjobb film amit idén láttam! Nehéz lenne kiemelni bármit is. Meg kell nézni, pont. 10/10

Planet of the Apes (1968) - Eleddig még kimaradt az életemből ez is. Azért kicsit szenvedős végignézni - főként a zenéje miatt - de megéri, annak ellenére, hogy igazából csak a vége miatt (jó, most kicsit túloztam). Ha valaki még nem ismeri a sztorit, annak is hamar kiderülhet hogy mi a helyzet, ha kicsit odafigyel, így talán nem lesz olyan katarzis a vége. Mindenesetre elgondolkodtató. 7/10

Rise of the Planet of the Apes (2011) - Ahhoz képest, hogy a blockbuster szezonra időzítették, jó. Elég időt ad a karakterfejlődésnek (egy blockbuster?!), és a logikai bukták sem olyan zavarók, s az előbbi fényében ezt meg is bocsátjuk. Kicsit merhetett volna többet is. 7/10

North by Northwest (1959) - Én szeretem a Hitchcock filmjeit, meg a régi nagy klasszikusokat, de ez valahogy nem. Próbáltam így megmagyarázni, hogy miért, próbáltam úgy, de akkor sem. Valahogy nem tudom, pedig az ötlet, alapanyag, színészek jók. Lehet rosszkor néztem. 6/10

Rango (2011) - A hangulat nagyon ott van! Még úgy is, hogy ez egy animációs film, bele kell tenni egy, a vadnyugatra egyáltalán nem "jellemző" karaktert, és a hozzá tartozó látványos akciókat. Egy két dologgal elrontották, de ötletes. És a hangulat nagyon ott van! 6/10

The Fighter (2010) - Nem szeretem a sportfilmeket, mert kiszámíthatóak, nagy vonalakban ugyan az a sztori mindben, csak a sportág más. Minek nézzem, ha úgyis tudom a végét, és nem csak azt, de az élményt is, amit az ilyen filmek adnak?
Itt egy kicsit más a helyzet, ez főként Christian Bale karakterének köszönhető. No meg Amy Adams figurája és a főhős családja közti konfliktusnak. Azért kicsit ugyan olyan klisé, de mégis más a fűszerezés, és ettől sokkal fogyaszthatóbb. 7/10

The Town (2010) - Szintén klisé, de mégis lehet rajta izgulni. Ben Affleck meg jó rendező, ez egyre bizonyosabb. Lehetett volna valami mélység, de ez most nem azért készült. 6/10

Planet of the Apes (2001) - Ejnye-bejnye Tim Burton. Ez meg mi volt??? Azért a díszlet, a "légkör" (majdnem) a szokásos, de tele van gyerekes butaságokkal, inkonzekvens magatartással, stb. Nagyon gagyi. Egy jó dolog van benne: Helena. 4/10

Traffic (2000) - Több pofon is van benne, mindegyik jól irányzott, azért lehetne nyersebb is. A fényképezés realisztikussá teszi. A screenplay jól össze van rakva, nem kapkodjuk a fejünket, de mindig van feszültség. 8/10

Midnight in Paris (2011) - Már rég láttam Woody Allent, fenntartásokkal ültem be rá, de áááá. Big Fish utóérzet, erős hangulat, egyből behúzott. Rég láttam ilyen jól összerakott pozitív filmet! A végén egy ócska poént sütött el Woody, ez kicsit elrontotta az összhangot, de megbocsátható. 8/10

Match Point (2005) - Előtte nem sokkal olvastam a Bűn és bűnhődést, aktuális volt. A színészek szinte tökéletesek, kicsit lassan bontakozik kis a lényeg. A közepénél majdnem feladtam, olyan érzésem volt, mintha egy átlagos, kínos megcsalós sokszor látott történetet látunk, de szerencsére nem. Jonathan Rhys Meyers játékáról nem lehet elég szuperlatívuszokban beszélni! 7/10

Attack the Block (2011) - Az év legnagyobb meglepetése! Egyértelműen B-film kategória, de meglepő könnyedséggel siklik át A-kategóriás sci-fi be. A sokak által dicsért Londoni gettószleng már önmagában is elvinne a filmet, de Joe Cornish továbbmegy. Bár végig sejtjük, hogy mi lesz a következő jelenetben, kliséket alkalmaz, de valahogy mégis más, valószínűleg a hangulata miatt. S még a klisés tanulság is ül, még éppen nem lépi át a szájbarágás határát. 7/10

Címkék: film 2011 összesítés

Fantasztikus újrázás

 2011.09.25. 21:55

Pár napja (szept 20.-án, hogy egész pontos legyek) megleptem Mónit, és elvittem eddigi legjobb koncertélményünk, (fél)ismétlésére.
Mint írtam is róla amikor első ízben hallgattuk Berlioz Fantasztikus szimfóniáját, hatalmas élmény volt, meg is kaptam CD -n a darabot.
Múltkor egész "befogadható" darabokat válogattak össze, most merészebb volt a válogatás.
Ezúttal Keller András dirigálta a Concerto Budapestet, Bogányi Gergely pedig zongorán működött közre
 

Elsőnek itt volt Thomas Adès, Asyla -ja (magyarországi premier!). Nos. Érdekes volt :-) Lényegében azt hozta, amit vártam is tőle, nagyon modern (2 zongoristát (4 billentyűs hangszeren) és 6 ütőst (számtalan különféle ütős hangszeren) vonultat fel a 4 tételes darab), amit persze előrevetített az a tény - a hangszerelésen túl -, hogy a 3. tételt egy techno-zenei felvétel inspirálta.
Amolyan programzenei est volt ez, s ebbe tökéletesen beleillet ez a darab is, elég élethűre sikeredett a techno darab.
Inkább vicces volt sem mint hallgatható. Vicces, mondom, mert nagyon mulatságos volt látni, ahogy pl. az ütősök sűrűn váltogatták a helyüket (hogy azt ne mondjam rohangáltak), különféle eszközökből "csikart" ki hangot a mű. Egyszer pedig arra lettem figyelmes, hogy a két zongorista egy zongoránál ül, pár pillanat múlva már egyikőjük vissza is ült a helyére.
Azt hiszem itt komoly feladat hárult a koreográfia megkomponálójára is :-)

Másodikként következett az est fénypontja!
Mondom ezt annak fényében, hogy igazából az utolsó "felvonás" miatt jöttünk el a koncertre, azt vártuk nagyon. S a fénypont, több szempontból is igaz volt.
Liszt Ferenc Haláltánca, mostantól az új kedvenc :-)
Fantasztikus egy darab, hallgatás közben olyan ismerős volt minden taktus, mégis mindig meg tudott lepni valami újjal. Nem tudom miért, de valahogy büszke voltam, hogy ezt a "parafrázist" egy Magyar komponálta! Valahogy az volt az érzésem, hogy azért olyan ismerős szinte minden motívum, mert magyarság van benne.
Lényeg a lényeg, hogy nagyon felüdítő volt hallgatni ezt a zenét. S akkor illő, hogy megemlítsem Bogányi Gergelyt! Nagyon "komoly" jelenség, ha szabad ezt a kifejezést használnom. Már a megjelenése is önmagában, mutatja, hogy egy nem mindennapi emberrel van dolgunk, ahogy játszik, az meg szintén kuriózum! Mónival azt találgattuk, hogy vajh' kihez hasonlít a legjobban (Rowan Atkinsontól Fazil Sayen át sok mindenki szóba jött a szünetben). Egy biztos, egy élmény látni, ahogy játszik!
Sőt, most volt az első olyan, hogy valakit "sikerült visszatapsolni", Bogányi játszott nekünk egy ráadás Liszt darabot. Sajnos nem hallottam, a pontos címét - viszont meghallottam Bogányi hangját, ami szintén illett különös megjelenéséhez ;-)

Végezetül jött az újrázás. Nehéz lenne újat mondani az élményről, megint olyan jó volt, mit jó, fantasztikus (;-)), mint legutóbb, talán annyi plusz volt, hogy ezúttal jobban oda tudtam figyelni a tételekre, és így jobban "lejött" a történet. Sőt, most az első két tétel szépsége is jobban kirajzolódott.

Megérte újrázni, lesz még ilyen :-)

Címkék: koncert élménybeszámoló müpa komolyzene liszt móni haláltánc berlioz fantasztikus szimfónia adès

Szokásos felhozatal

 2011.04.29. 18:26

Nem nagyon tud lázba hozni az idei blockbuster szezon, de azért van egy két cím, ami érdeklődést vált ki belőlem.
Intézzük el előbb azokat, amik a legnagyobb felhajtást kapták.

Itt van ugye a legújabb Pirates of the Caribbean - On Stranger Tides - , amire naivan azt hittem már sosem kerül sor. Az első rész jó volt (véleményem szerint ott kellett volna befejezni), a siker után természetesen muszáj volt folytatni, de inkább csak Johnny Depp bohóckodásai miatt maradtak emlékezetesek. Az új rendező (Rob Marshall) véleményem szerint elég furcsa választás, már csak azért is mert eleddig nem sok hasonlót készített... Persze lehet ez jót tesz majd a sorozatnak.

Befejeződik a HP sorozat is a Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 2 -al. Bevallom őszintén én nem láttam még egy részt sem, nem hoz lázba, de azért elég nagy siker lett a sorozat, szóval meg kell említeni :-) Azért ahogy egyre nőttek Harryék, úgy lettek egyre jobbak a részek (legalábbis a kritikák szerint), szóval biztos ez lesz a legjobb rész ;-) (Részemről én inkább a The Hobbit -ot várom :P)

A folytatásoknál maradva: megkapjuk idén a Transformers adagunkat is a Transformers: Dark of the Moon -al. Szokásosan látványorgiát tessék várni, semmi többet, ráadásul Megan Fox sincs. Cccc.

Kapunk szuperhősöket rendesen (az igazi csak jövőre lesz), kapunk sok zöldet (Green Lantern), egy igazi amerikai harcost (Captain America), kedvünkért összehozzák a jelen kort és a mitológiát (Thor), illetve egy érdekes mixben a vadnyugatot az űrlényekkel (Cowboys & Aliens).
Túl sok újítást ne várjunk egyiktől sem, nagy zúzás, látvány az lesz, igazi blocbusternek való mind. A Cowboys & Alienset talán ki lehet emelni, bár egyértelműen a cél, hogy a két műfajt összehozva nagyot merítsenek (hisz, ilyen még úgysem volt), lehet bárgyú lesz a történet, de valahogy érdekes hangulatot sikerült csinálni neki. Bár a két stílus szerintem teljesen eltérő, mégis össze tudták úgy hozni (legalábbis trailer alapján), hogy ne legyen idegen a kettő.

Nézzünk pár olyat, ami talán több lesz, mint egy egyszerű blockbuster film.

Rögtön itt van a Super 8, ami lehet, hogy nem hoz semmi újat, de itt valahogy pont ezt várjuk. Spielberg mentorkodása alatt készült film körül sok a titkolódzás, nem tudni sokat róla, de ha legalább a régi idők tini sci-fi hangulatát visszahozza, már akkor megérte.

Aztán jön a The Tree of Life, amit már rég óta várok, a trailer hangulata nekem bejött, az író rendező meg ugye elkövette a zseniális The Thin Red Line -t, ami a történetről kiderült az is felcsigázott (több idősíkon játszódó), remélem értelme is lesz.

Maradjunk a melankolikus hangulatú, remélhetőleg, értelmes filmeknél: Winter's Bone. Szintén régebb óta kiszúrtam már magamnak, a trailer alapján húsba vágó lesz, és ami még nagyon fontos: emberi. Ez (talán a The Tree of Life) kivételével, hiányzik az eddig felsoroltakból, ezért örülök, hogy ilyen film is a terítékre kerül. Állítólag a színészi alakítás is nagyon jó lett.

Végére hagytam egy, könnyed hangulatú mozit: Your Higness. Kellenek a jó felnőtt mesék, csak olyan kevés van belőlük. Számomra az etalon a Big Fish és a The Princess Bride. Sajnos hozzájuk hasonló ritkán születik, pedig próbálkozásból azért van bőven, de, a Stardust -ot leszámítva, leginkább említésre sem méltó produkciók keletkeznek.
Talán ezt fogja most megtörni a Your Higness, bár némi szkepticizmusra ad okot, hogy eddig nem túl fényes a visszhang.

Végszónak csak annyi, ha az utolsó 4 cím beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor már egy, mozizás szempontjából, tartalmas nyárnak nézünk elébe.

Címkék: film 2011 blockbuster

Először Orsitól hallottam Csajkovszkij B-dúr hegedűversenyéről, és mikor meghallgattam, egyből "replayt" kellett nyomnom :-)
Igaz, csak az utolsó tételét ismertem ekkor, de később az első két tételhez is volt szerencsém, de be kell vallanom a 3. tétel maradt a kedvencem (bár gondolom többen vannak így ezzel :-))
Nagyon örültem amikor megláttam, hogy a müpában ápr. 10. -én 14:00 -tól Szenthelyi Miklós ezt is műsorra tűzi. Ezen a napon 9 versenyművet adott elő, Medveczky Ádám karmesterrel "karöltve". Habozás nélkül megvettem a jegyet a koncertre, s Mónival együtt elmentünk.

A nagyon várt darab előtt még terítéken volt Prokofjev II. (g-moll) hegedűversenye. Felvezetésnek nem volt rossz ;-) Mély nyomott nem hagyott bennem, kellemes volt hallgatni, de semmi több.

Majd jött a Csajkovszkij darab. Nem akarom cifrázni, de várakozáson felüli élmény volt! Főleg a 3. tétel, de meg mondjam az első kettő is sokkal jobban tetszett élőben, és jobban meg is szerettette velem a koncert. Főleg az 1. tétel az amit azóta is sokkal szívesebben hallgatok, mint előtte.
Eddig egyszer voltam úgy koncerten, hogy már ismertem amit hallani fogok, újfent bebizonyosodott az a közhely, hogy élőben sokkal jobb!

Címkék: koncert élménybeszámoló müpa komolyzene csajkovszkij móni

Bálintka szót kér: Kezdetek

 2011.03.30. 19:36

Nagy nap volt családunknak 2009 október nyolcadika, ugyanis ekkor 12:25 -kor, kibújtam a nagyvilágra, s ezzel duplájára nőtt családunkban a gyerekek száma. Állítólag Anya sokkal jobban viselte világrajöttömet, mint Nővérem születését, Apára ugyan ez már nem mondható el, igaz komoly gond azét nem volt nála :-)
Viszonylag sok hajjal, és megfelelő versenysúllyal bújtam ki, 55 cm -hez 3400 gramm párosult.
Születésemkor megkíméltek az ezzel járó esetleges nyűglődéstől, hiszen "császár" gyerek vagyok.Bálintka nézelődikÚgy látszik ez családunkban már hagyomány. Ettől függetlenül persze nehéz volt, ne gondolja senki azt, hogy így nélkülöz ez a procedúra minden traumát! Nagyon furcsa mikor első ízben szívtam levegőt, láttam világosságot, de legrosszabb mikor elvágnak Anyukámtól. Brrrrrr...
Szerencsére a kórházban nem maradtunk sokáig, három nap múlva vasárnap már jöhettünk is haza.
Sok érdemleges aztán jó ideig nem történt, a köldökcsonkomtól "észrevétlenül" megváltam, sokat ettem, rendesen aludtam.Alapjáraton elég vidám természetű vagyok, s ha úgy adódik, bele tudok adni a nevetésbe anyait, apait :-) (Nagyi szerint főként apait, állítólag nagyon hasonlítok ebben Apukámra)
Hamar megértettem már, mit beszélnek körülöttem, próbáltam titokban tartani, hogy értem őket, de a szemem elárult. Nemegyszer hallottam már, hogy azt mondják: "olyan kis tudósan néz!". Nos, azt nem tudom mit jelent pontosan "tudósan" nézni, de az biztos, hogy nagyon bele tudok merülni a dolgokba, ha egyszer érdekel valami, márpedig eleinte - ha ébren voltam - minden ami körülöttem folyt érdekelt.

Bálintka és AdélNővéremmel egész jól megvagyunk már a kezdetektől fogva, nagyon szeret, és én is őt. Jó, persze mi sem vagyunk mindig angyalok, meg hát ő a nagyobb, és a fizikai fölényét néha érvényesíti, ilyenkor én csípéssel és\vagy karmolással válaszolok. Tudom-tudom, ez nem éppen egy fiúhoz illő dolog, majd ha nagyobb leszek már nem fogom csinálni, megígérem.
Egyébként nem sokat veszekszünk. Adélka mindig nagyon jól eltudott velem játszani! Persze eleinte nem tudtam túl sok játékban részt venni, de akkor is sokat foglalkozott velem, ami jól esett.

Viszonylag kiskoromban elkezdtem "világot látni", szüleim ugyanis 6 hónaposan már elvittek Ausztriába egy síelésre. No, én azért még nem síeltem. Eljön annak is majd az ideje, viszont ahogy a fiúkhoz illik hamar elkezdtem négykézláb mászni, 6 hónap 3 hét és 6 naposan. Na innentől kezdve aztán kinyílt a világ! Anyáék gyorsan fel is raktak egy rácsos ajtót a lépcsőhöz, nehogy véletlen leguruljak. "Nohiszen!" - gondoltam magamban - "Tudok én magamra vigyázni!". Persze Apa mindig mondja, hogy "Jobb félni mint megijedni", és azért valljuk be, van némi igazság benne.

Szóval nem panaszkodhatom, elég jó volt a kezdet és a folytatás sem unalmas, van még mit mesélnem, hiszen már több mint másfél éves vagyok, és mennyi, de mennyi minden történt azóta, hogy azon a szép októberi napon világra jöttem. De mindent majd szép sorjában.

Bálintka alszik

Címkék: család emlék bálint

Ezeket láttam - 2010

 2011.01.05. 06:48

Születésem évében láttam kb annyira kevés filmet, mint 2010 -ben, szám szerint 32 -t (na jó, így számszerűsítve annyira azért nem tragikus a helyzet :P). Itt a lista arról, melyik volt ez a pár film, kronologikus sorrendben, röviden kommentezve.

Casablanca (1942) - Zseniálisan eltalált hangulatú, csudajó film, kortól, nemtől függetlenül mindenki számára nézhető, kevés az ennyire jól sikerült mozi! 10/10

Good Will Hunting (1997) - A story szerintem '97 -ben sem volt újszerű, de látszik, hogy két jó barát, gyerekkori környezetéről ír scriptet. Rengeteg káromkodás, és trágár poén mellett eltalálja a hangulatot, a színészek is jók. Kicsit többet vártam. 6/10

Up in the Air (2009) - 2009 egyik legjobb filmje, Jason Reitman megint eltalálta a megfelelő egyensúlyt a könnyed szórakozás és a súlyos mondanivaló között, jó a tálalás, s nem mellékesen napjaink komoly problémáit érinti. 8/10

The Men Who Stare at Goats (2009) - Zseniális színészek, zseniális bohóckodása, se több, se kevesebb. 6/10

12 Angry Men (1957) - Egy helyszínen játszódó film, 12 ember beszélget benne. Mégis végig leköt, izgalmas, érdekes. Sidney Lumet korszakos alkotása. 10/10

Dogville (2003) - Keményvonalas dogmafilm, Lars von Triertől. Fejbevág, letaglóz. Nehéz megszokni a stílusát, de érdemes. 10/10

The Hurt Locker (2008) - Nagyon jól fényképezett, megkomponált akciófilm (igaz a valósághoz nincs sok köze), és még mondd is valami szokatlant. 6/10

Shutter Island (2010) - Erős atmoszférájú, nyomasztó film, meglepő végkimenetellel. Másodjára teljesen más mint elsőre. 7/10

Fantastic Mr. Fox (2009) - A régi magyar rajzfilmek (Macskafogó, Vili a Veréb stb.) színvonalát idézi, különleges hangulattal, remek színészekkel. 8/10

Cashback (2006) - A női test szokatlan (legalábbis filmes szempontból) bemutatása, jó humorral fűszerezve, szerethető karakterekkel. 6/10

Doubt (2008) - Színdarabból vászonra vitt kamaradarab. Érdekes kérdést feszeget nagyon jól szemlétetve, választ nem ad, csak utal, gondolkodásra késztet. Meryl Streep, Philip Seymour Hoffman, Amy Adams zseniálisak benne. 8/10

It's a Wonderful life (1946) - Örök klasszikus, romantikus film arról, hogy érdemes élni. Zsepit készítsd be! Felejthetetlen! 10/10

Paths of Glory (1957) - Kubrick zseni mint általában. Érzékletes, nem klasszikus háborús dráma a dicsőségről. Kemény, de megéri. 8/10

The Imaginarium of Doctor Parnassus (2009) - Szeretem Gilliam -et, most sincs ok a csalódásra, sőt! A színészi játék tökéletes, a történet Gilliames, a hangulat egyedüli. Ledger itt is csodás, kár, hogy nem látjuk többé... 7/10

Die Welle (2008) - Ütős film. Közben téged is elkap a hullám és magával ragad! Nincs semmi, ami hiányozna belőle. 10/10

Kick-Ass (2010) - Sokan várták, köztük én is. Aztán csalódtam. Felesleges durvaságok (és itt nem feltétlen a sok vér, hanem, hogy ezt egy tizenpár éves kislánytól?!), klisés végkifejlet. Jól indul, van benne pár klasszikus jelenet, aztán nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. 6/10

Alice in Wonderland (2010) - Kár ezért a filmért... Burton -tól többet vártam, sokkal többet... Pedig a téma adott, hogy elengedje a fantáziáját, amit az első kb 20 percben meg is kapunk, aztán semmi. Van benne a burtoni fanyar humorból is, de az sem menti meg, a vége meg nagyon össze van csapva. Lehet, moziban, 3D -ben jobban értékelem. Kár ezért a filmért... 5/10

Hellboy (2004) - del Toro kedvence engem nem ragadott meg. Addig ok, hogy van egy nagyszájú ronda főhős, de kb ennyi. 4/10

Body of Lies (2008) - Ridely Scott, DiCaprio, Russell Crowe. És mégis mi ez?? Abszolút nem maradt meg a film, csak néhány arc belőle. Nagyon gyenge 4/10

Barton Fink (1991) - Coenék egyik korai filmje, szürreális, képletes világ. Coenék ismét jó karaktereket álmodtak meg, kicsit azonban nehéz vele mit kezdeni. 6/10

Miller's Crossing (1990) - Ez már abszolút nem olyan szürreális, sőt. Jó sztori, kicsit csavaros is, hangulat hasonló, azonban sok mindent nem mond. Van ennél jobb Coen film is. 6/10

Thank You for Smoking (2005) - Reitman nem hazudtolja meg önmagát, érdekes kép a dohányvilágról, illetve választ kapunk arra is, hogy egy dohányzás miatt rákos gyereket hogy tud javára fordítani a dohányipar... 7/10

Inception (2010) - Az év legjobban várt filmje. Az ilyennek nehéz megfelelni. Ez azonban sikerült, ha nem is maradéktalanul. Nolan ismét erős filmet hozott össze, ízig-vérig mozi, de nem több (ezzel egy darabig nem értettem egyet, de @filmnaplo meggyőzött :-)). Ha olyan mint a TDK -nak a Batman Begins, akkor egy zseniális filmre van kilátás. 8/10

The Ghost Writer (2010) - Polamski egy jó politikai thrillert hozott össze, nyomasztó, hangulatos, csattanós - a vége nagyon üt, szó szerint. Legutóbb a Michael Clayton volt ilyen jó. 7/10

Shi-gan (2006) - Kim Ki-duk ezúttal egy sokkal kézzelfoghatóbb világba visz, mint eddig, a plasztikai műtétek világán keresztül mutatja be a mai fiatalok egy nagyon komoly problémáját. A keleti virtust itt nehéz megszokni, de utána nagyon megmarad. 8/10

Robin Hood (2010) - Ááááá!!! Minden jó, minden szép, de az utolsó 20 perc az valami förmedvény! Egy kis energiát kellett csak volna még belefektetni, hogy ne csapják össze ennyire a végét, így viszont elrontja az egészet... 6/10

M (1931) - 1931 -es film, de mégis nagyon korszerűnek hat. Néhol kicsit hosszabb, de Firtz Lang még csak ismerkedik a hangosfilmmel. Peter Lorre zseniális, a védőbeszéde meg hátborzongató! 9/10

Zodiac (2007) - Nekem nem jött be. Kicsit nyomaszt, kicsit nem, felpörög, de aztán mégsem. Nagyon rétestészta lett, tipikusan ha kevesebb több... 6/10

Insomnia (2002) - Ismét Nolan, igaz idegen anyagból épít (ezúttal norvégból), de beletette a védjegyeit, és jól sikerült. Al Pacino -nál meg senki nem játssza jobban a fehér halált halt embert :-) 8/10

How to Train Your Dragon (2010) - Nem pixar és mégis jó! Nem tudom miért, de valahogy más mint a többi hasonszőrű animációs film, pedig ebben is megtalálhatóak a klisék.... ...de talán mégsem annyira. Lehet ezért jó. 8/10

Adams aebler (2005) - Szürreális, őrült dán film, sok mondanivalóval. Értékes, csak gondolkodni kell rajta. 9/10

The Chronicles of Narnia: The Voyage of the Dawn Treader (2010) - 3D -ben láttam, bár nem az a tipikus 3D -s film. A könyv nagyon jó, a film nem. Látvány rendben van, de nagyon kapkodó az egész, kár. 6/10

Nos ennyi volt, következő ömlesztett lista majd 2012 elején.

Címkék: film 2010 összesítés