Évértékelés - 2010

 2011.01.02. 17:56

Nehéz egy év volt az biztos. Főleg a vége sikerült káoszosra (sokszor gondoltam úgy, hogy jó lenne ha egy nap 29 órából állna), de legutolsó mozzanatok nagyon széppé tették 2010 -et.

Amit még egyetemistaként (igaz órám már nem volt, "csak" a diplomamunka + államvizsga kombó), de már két kis lurkóval (róluk majd későbbi posztokban) kezdtem.
Év eleje főleg két esemény miatt maradt emlékezetes, az egyik egy éjszakai túra volt, amit gyerek- és ifjúkoromat meghatározó társasággal, a Zerge örs törzstagjaival, tettünk. Sajnos csak egy ilyen jött össze az évre, pedig akkor még reménykedtem, hogy lesz több is.
A másik, egy szinte tökéletes síelés, jó társaság, jó hangulat, s még Adélka is síelt! Nagyon jó kikapcsolódás volt, egy hét aktív feltöltődés, sajnos ezután már csak az év utolsó hetében sikerült újra pihenni egyet...

Nálunk a síelés szoros velejárója a társasozás is - igaz ez a síelés nem bővölködött annyira a klasszikus társasozásban, "bezavart" a csocsó, pingpong, biliárd (nem bántam :-)) - s, ha már társas, akkor az év egyik legjobbja a kategóriában a Dominion volt. Igaz erre az évre a társasra is igaz volt, hogy kevés jutott belőle. Ebből is az esztendő vége adott kárpótlást.
A síelés tavaly kuriózum volt abból a szempontból, hogy ekkor voltam először és utoljára külföldön.

Több dologba is bele- illetve újrakezdtem. Egyik ilyen volt a filmklub, amiből hét alkalmat szerveztem (eggyel kevesebb mint terveztem), úgy érzem sikeres is volt, a résztvevők száma sem apadt, bár volt egy kisebb hullámvölgy.
Másik az ifjúsági, amit az év második felében indítottunk és kezdetben három majd kéthetente tartottunk. Komolyabb erőfeszítést igényel mint a filmklub, hisz előadókat kell szervezni, de ez is sínen van, úgy néz ki.
Folytattuk a szerepjátszást is, ahol az előző évben új szerepkörben próbáltam ki magam, ugyanis életemben először vagyok mesélő. Nem mondom, hogy nincs hova fejlődni, de azért már messze jobb, mint az elején. Néha rámjön, hogy inkább játékos lennék, de mindig újabb és újabb ötletek, történetek, karakterek jutnak eszembe, így ezzel még egy kicsit várok. Feltéve ha a party is hagyja :P

Az év egyik nagy "belekezdése" úgy gondolom az FJK (Fiatalok Jézusért Konferencia) szervezése volt. Ilyen nagy volumenű konferencia szervezésében még nem vettem részt sosem, nagy kihívásnak tartottam (tartom), remélem jól sikerül majd. Nagyon fontos lenne, egyrészt mert szerintem hiánypótló, másrészt mert jó volna, ha hagyomány válnék belőle.

Az év egyik csúcspontja az FJT (Fiatalok Jézusért Tábor) volt, ami tavaly sokkal nagyobb kihívás volt, mint 2009 -ben, mivel két helyszínen párhuzamosan szerveztük. Fárasztó volt ez a hónap az biztos (még jó, hogy ott volt Móni és a gyerekek, különben nehezebb lett volna sokkal), de sok szép élményt, emléket adott. Idén még komolyabb feladat előtt állunk ezen a téren, ugyanis most három helyszínen lesz egyszerre! Úgy néz ki most nem leszek előadó, így talán kicsit könnyebb lesz, majd meglátjuk.
Az FJT + munka mellett nem sok időm volt másra nyáron, azért még az évszak elején megszereztem a diplomát, (jó ez így nem teljesen igaz, még a nyelvvizsga hátra van, de az egyetemi tanulmányaimnak vége) ez volt a másik nagy jelentős eseménye 2010 -nek.
Sajnos a családra nagyon kevés idő jutott, nyáron nem is tudtunk együtt lenni, ezen idén mindenképpen változtatnom kell, minimum 1 hét erejéig!
A családi program mellett az eredi tábort sem szerveztük meg tavaly, 8 év után először maradt ki, amiért lett is nagy felzúdulás... Bevallom mikor év közben eszembe jutott egy-egy népdal, akkor nekem is nagyon hiányzott... Nem hiszem, hogy idén lesz rá időnk, bár jó lenne.

Meg kell említsem még a Kiábrándítókat (hű, mennyi megvalósulatlan tervem volt itt is...), akikkel tavasszal szenvedtünk, de egy nagyon emlékezetes utolsó fordulóban sikerült kiharcolni a bentmaradást. Nyáron, igaz kissé felforgatott csapattal de, részt vettünk a nyári bajnokságban, ahol végül nagy csatában az ezüstöt szereztük meg, sikerült egy két jó igazolást "végrehajtani" (egyik legnagyobb, hogy elértük, Jani folytassa velünk a focit, másik meg egyértelműen Bálint volt),s nagy reményekkel vágtunk neki, talán minden idők legerősebb keretével az új idénynek. Aztán nyögés lett a vége, és a csapat történetének fennállása legrosszabb helyezését elérve kiestünk az első ligából...
A hogyan tovább kérdéses, majd meglátjuk.

Ősztől inkább csak szenvedés volt az élet, nem is akarok sok szót rá pazarolni, lényeg, hogy túl vagyok rajta. Igaz a munkában épp ez az időszak volt pozitív számomra, megcsináltuk eddigi legkomolyabb projektünket a nokia webshop -ot. Szakmailag is sikerült fejlődni, persze ez leginkább az aktív gyakorlatnak volt köszönhető, idén több időt szeretnék erre is fordítani. (pl tavaly elterveztem, hogy a budapest.js meetupokra eljárok, aztán nem lett belőle semmi...)
Elindult viszont a csemetecsana (az oldal még nem elérhető, de nemsokára az lesz), egyenlőre még csak házon belül (sok értelemben is szó szerint :-)), ami remélem jól fok elsülni.

Az év utolsó két hete viszont igazán emlékezetes maradt, sok mindenért kárpótolt is (sőt, lehet mindenért :-)), pihentem, együt voltunk a családdal, Mónival kettesben is tudtunk időt tölteni, így nem panaszkodhatom. Hogy is szokták mondani? Minden jó ha a vége jó! Akkor tehát nagyon jó volt 2010 :D
Remélem ezzel a lendülettel folytatódik majd 2011, s a lendület kitart a következő évig.

Címkék: emlék évértékelés 2010

Ez fantasztikus volt!

 2010.12.29. 16:24

Előző Mónival közös MÜPA -s hangversenyről csupa jó emlékünk van, így volt egy kis rizikó, mikor újra elmentünk koncertre. Ha egyszer volt valamivel egy jó élmény, akkor legközelebb is minimum azt szeretné átélni az ember (ráadásul az emlékek idővel mindig szépülnek).
Az MR szimfonikusok neve azonban elég jól cseng (Kovács János volt a dirigens), s ha hozzájuk vesszük még Várjon Dénest, akkor méltán reménykedhet az ember egy jó előadásban.

A program tartogatott "sötét foltokat" lévén, Berliozt nem nagyon ismerem, a Fantasztikus szimfóniát meg pláne.
Erkel, Hunyadi nyitányával indult az est, kiderült, - ki hitte volna - élőben sokkal jobb, mint felvételről. Nagyon jó felvezetés volt, az biztos. Legutóbb az István király nyitánnyal voltam így.
Következett Chopin 2. f-moll zongoraversenye, ami tipikus Chpoin -os volt. Móni szerint jót lehetett közben gondolkodni erről - arról. Nem ez lesz a kedvenc zeném, de semmi probléma nem volt vele, az előadásmód is tökéletes volt, nekem azonban a prelűdjei, mazurkái illetve noktürnjei jobban tetszenek (pl A zongorista zenéje).

Végül jött a Fantasztikus szimfónia. A bejegyzés címéből ki lehet találni, hogy vajon nekünk tetszett-e vagy sem :-)
Igazi monumentális zene, a 4. tétel egyenesen zseniális, az 5. -meg fantasztikus. Még jó, hogy hisz az a neve. Ez utóbbit be is ágyazom ide.

Annyira tetszett ez az utolsó darab mindkettőknek, hogy Móni meg is vette nekem karácsonyra CD -n.
Sokáig még a hatása alatt voltunk a zenének miközben mentünk haza, s megállapítottuk, hogy a mostani koncert még jobb is volt, mint a múltkori, ez fantasztikus volt!

Címkék: koncert élménybeszámoló müpa komolyzene móni berlioz várjon dénes fantasztikus szimfónia

Bűnös vagy sem - ki ítéli el?

 2010.11.16. 21:14

M - eine stadt sucht einen mörder

Már rég írtam filmklubos postot, pedig volt az utolsó óta három...

Szóval megnéztük Firtz Lang első hangosfilmjét az M -et. Ahhoz képest, hogy egy 1931 -es expresszionista filmmel van dolgunk szerintem nagyon modern, ezért mertem levetíteni a nem igazán művészfilmre "kihegyezett" közönség előtt :-)

A film nagy merészséget követ el. 1931 -ben ilyen címmel (sőt eredetileg a "The Murderers are Among Us" címet kapta), ilyen tartalommal kihozni Németországban. Nem is csoda, hogy a főszereplőnek (Peter Lorre) aki zsidó volt, és a félig zsidó rendezőnek (Fritz Lang) is menekülni kellett utána Németországból. Ráadásul ez volt az első sorozatgyilkosról szóló film is.

Sok újdonságot hozott Lang ezzel a filmvilágba, több olyan technika is van, amit ebben a filmben használtak elsőként.
[SPOILER]
Pl.: A film elején, az anyuka kiáltása ahogy bezengi a lépcsőházat, padlást, raktárat, vagy a rendőrségi illetve bűnözök tanácskozását összevágja Lang, egyik csoport a másik beszélgetését folytatja, illetve, mikor valaki olvas egy szöveget, közben a képek mutatják azt amiről olvas.
[SPOILER VÉGE]
Nekem már ezért is remekmű, de a történet felépítésére sem lehet panasz. Sokan ezt kritizálják leginkább, egyes részek túl el vannak nyújtva, túl sok jelenet van, ahol nem történik semmi, csak képeket mutatnak. Lehet. De ne feledjük, Lang épp most lép át a hangosfilmek világába, így a viszonylagos lassúságot én a némafilmek "hozományának" tudom be (mellesleg engem nem zavart :P), elismerem azonban, hogy így nehezebben nézhető így a film.
Lang nagyon ért a feszültségkeltéshez is, erre a film elején máris kapunk egy komoly ízelítőt, ami megadja a film alaphangját. Jól festi le az ingerült várost, embereket.
Ráadásul a poénokról sem feledkezett meg a rendező, több helyzetkomikum is van benne, amiért külön plusz pont.
Aláfestő zene nincs a filmben (az egyszem zene Beckert fütyülése (azt sem Lorre fütyülte, mert ő nem tudott, hanem maga Lang)), így sokkal nagyobb a feszültség. (Coenék ezt fedezték fel újra a No Country for Old Man -ben)

A színészi játék meg egyszerűen zseniális! És itt most nem csak Peter Lorre -ről van szó. M - eine stadt sucht einen mörderLohmann felügyelőtől kezdve a bűnözőkön át az utolsó koldusig mindenki remekül formálja meg karakterét.
Peter Lorre Hans Beckertjével meg elérkeztünk a film csúcspontjához. A zavart, őrült gyilkost nagyon jól játssza, hozzá a jóllakott polgár kinézete szintén passzol.
A film végi nagymonológ, nos arra nincs jobb szó: tökéletes!
Legfőképp ezért is vittem a klubra a filmet. El lehet-e ítélni egy olyan embert, akinek nem ép az elméje (legalábbis minden jel erre mutat). Az egyik oldal keményen megbüntetné, míg a hivatalos szervek pusztán kezelésre ítélik.

Nehéz döntés, főleg Beckert védekezése után, addig talán a néző is könnyen küldené kivégzésre a karaktert. A film zárómondatával újra ad azoknak akik elbizonytalanodtak egy pofont: "Ez nem hozza vissza a gyerekeinket. Továbbra is vigyáznunk kell rájuk!"

Csak azért 9/10 -es mert néhol vontatottabb talán mint kellene, illetve meg kell szokni, hogy néhol túl sok az éles hang a beszédnél (valószínűleg a még gyerekcipőben járó technika miatt)

Érdekes beszélgetés alakult ki, s válaszok is érkeztek szép számmal, többel egyet is értettem, azonban a döntést mindenki hozza meg mag :-)

Címkék: kritika film filmklub fritz lang peter lorre m eine stadt sucht einien mörder m egy város keresi a gyilkosr

A visszafordíthatatlan

 2010.11.02. 15:33

Kim Ki-duk Idő plakát

Vannak dolog amiken nem lehet módosítani, visszafordítani. Vannak dolgok, amik egyszer megváltoztak, és már sosem lesznek olyanok mint régen.
Ilyen visszafordíthatatlan jelenség az idő is. Nem tudom, hogy ezért adta-e Kim Ki-duk filmjének ezt a címet, de ez is lehet egy értelmezése.

A Shi gan (Idő) a rendező első filmje a trilógiája után (Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz, Bin-Jip, Íj), ezúttal egy Dél-Koreát érzékenyen érintő "problémát" feszeget (bár ez sok nyugati ill. ázsiai országban jelen van, és egyre inkább Európában is), ami nem más mint a plasztikai műtét.
Miért is probléma a plasztikai műtét?? A film erre (is) válaszol. Az biztos, hogy a konzervatív Koreában - ahol régen a lányok még a hajukat sem vágták le, mert arra mint szülőktől kapott örökségre tekintettek - manapság egy fiatal hamarabb kap engedélyt hogy megcsináltassa a szemét, minthogy megkapja apja autójának kulcsát... Statisztikák szerint Dél-Koreában a legnagyobb az egy főre jutó plasztikai műtétek száma.

A történet akár egyszerűnek is mondható, mindenképpen szokványos. Adva van egy pár, a fiú szereti a lányt, a lány a fiút. Egyikőjük - a pár lány tagja (Seh-hee) - úgy gondolja, hogy a másik elégedetlen vele, és biztos valami jobbra, szebbre vágyik, ezért megműtteti magát.
A dolog persze nem úgy sül el, mint ahogy tervezte, s tragikus drámába csap át a cselekmény.
Kim Ki-duk nagyon érzékletesen ábrázolja ezt a tragédiát, és itt most nem csak képekkel (mint azt megszokhattuk tőle) operál, hanem a szavak is nagy erővel hatnak (bár szerintem a legerősebb része a filmnek [SPOILER] amikor Seh-hee a régi arcképét a fejére téve van a színen.[SPOILER VÉGE]

Kim Ki-duk IdőA szereplők játéka talán túl mesterkélt, túl erőltetett (bár lehet, hogy ott tényleg ilyenek az emberek), ezen kell túltennie magát a nézőnek, és akkor nem okoz csalódást a film. Érdemes a különböző helyszíneket is szemügyre venni (szoborpark (erősen WTF), szobák stb.), érdekesek ezek a koreaiak na!
Tavasz, nyár... befejezése mutatja, hogy a tragédia újból és újból bekövetkezik, mert ez is olyan mint az idő: Visszafordíthatatlan.

Erős 8/10 a film, egyedül a színészek fura játékát kell megszokni. A zenéje film alá tökéletes, de semmi több, nem hagy mély nyomot 6/10

Címkék: kritika film time kim ki duk shi gan

A tapasztalat ereje

 2010.10.18. 22:04

Nemrég voltunk a kis családdal egy egészség kiállításon. Nem pont a kiállítás miatt mentünk oda, konkréten egy kicsinyeknek való, készségfejlesztő játékokat áruló ismerősünknek a standját akartuk megnézni.
Bálintkát nem annyira érdekelte a dolog, sőt, kifejezetten nyűgös volt, és rám hárult a lenyugtatásának feladata. Gondoltam sétálgatok vele a standok között.

Így lettem fültanúja egy beszélgetésnek, amint egy "csodavizet" eladni próbáló lány győzködte az arra tévedt érdeklődőt. A következő érvet hozta fel a víz mellett: "Gimnazista koromban sűrűn fájt a fejem, így nagyon nehéz volt a tanulás, de amióta elkezdtem fogyasztani ezt a vizet, azóta egyszer sem volt fejfájásom!"
Nem messze tőlünk egy műszer segítségével aurát mérő, és analizáló hölgy mondta "páciensének", hogy miért is lényeges ismerni saját auránkat.
Közben egy plakáton olvastam: "A könyvesbódé mellett kártyajóslás!"

Nos igen. Ha valaki egyszer valamit megtapasztalt, az abban való hitét nagyon nehéz megingatni...
Gondolom a csodás elixírt áruló lányka tényleg hitt a víz gyógyító erejében, hisz ő is attól gyógyult meg (legalábbis úgy gondolta). Az aurát mérő hölgy, abszolút valóságosnak véli az emberi aurát, és annak erejét.
Szintúgy a kártyajós.
(Jó, persze, azért én sem vagyok teljesen naiv, nyilván sokan a haszonlesés céljából beszélnek lyukat a hasunkra, és ők sem hisznek ebben, de pl a lány egyáltalán nem tűnt ilyennek)

Vajon én miért nem hiszek ezekben? Mert nem volt egyikkel sem jó tapasztalatom, vagy semmilyen sem. Nekem egyik sem része a valóságról alkotott elképzelésemnek, nekik viszont igenis valódi.
Azt mondja a Pál a zsidókhoz írt levélben: "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsid. 11:1). Nagyon jó megfogalmazás! Amikben hisznek, az mind valóság a számukra és ha azt mondod, hogy ez csak humbuk, kinevet, lenéz, próbál meggyőzni vagy megsértődik, hisz szerinte ez már nem hit, hanem meggyőződés.

S minderre honnan jött rá? Mert megtapasztalta! A tapasztalatot, pedig már senki nem veszi el...
Valahol szerintem mindenkinek megvan a maga vallása, a maga hite, mindezt pedig a tapasztalatokból merítette. És ez már számunkra többé nem pusztán hit, hanem maga a való világ. Éppen ezért meggyőzni valakit arról, hogy téves a vallása, a világról alkotott képe, nem egyszerű. Észérvekkel szinte lehetetlen. Illetve mégse. Azt kell mondani, hogy "próbáld, ki, hogy ez így van, így működik!". Ha kipróbálta, és neki is úgy működött, nyert ügyed van.

Nem tudom sikerült-e eladni a vizet vagy sem. De ha sikerült is, az még nem sokat ér, ha majd a vevőnek is elmulasztja a baját, na akkor nem csak pénzforrást, de térítőt is talált magának.

Címkék: gondolat vallás hit tapasztalat

Nagyon rég voltam már moziban. Legutóbb a Luther -t néztük meg Mónival kb 4 évvel ezelőtt. Most azonban Chris Nolan legújabb filmje (na és persze a már rég óta várt édeskettes Mónival) jó alkalom volt arra, hogy ismét beüljek a nagy vászon elé.
Nolan régóta kedvencem, így az Inception (Eredet brrrr..) körüli hype -nak nem volt nehéz engem is magával ragadnia (már szinte a kezdetektől fogva várom a filmet, pl a port.hu -n is én indítottam az Eredet topicot :)).
Nolan eddigi filmjeit is nagyon szerettem, de a The Dark Knight -al olyat alkotott, ami még a Mementót is lekörözi, legalábbis nálam.

Inception, Eredet

Azt persze nem tudtam megállni, hogy nulla előismerettel üljek be a filmre, ráadásul a számomra igencsak mérvadó imdb -n is brutálisan jól nyitott a film, rengetegen dicsérték, - bár voltak vészjósló hangok - így nagy volt az elvárás, ezért féltem is egy kicsit, hogy majd nem tudja átugorni a túl magasra tett lécet.
Kicsit hasonló volt, mint amikor nagy hévvel kimentem 2000 -ben a Magyarország - Olaszország VB selejtező meccsre, hogy itt mekkora lesz a hangulat, meg biztos nyerünk, és jó élménnyel jövök haza, de amikor Inzaghi berúgta az első gólt eszembe jutott, hogy: "Hé ezek az Olaszok! Mi van ha kitömnek, vagy csak simán lehozzák a meccset, akkor aztán oda a szórakozás...."
Szerencsére akkor 2:2 -lett a meccs vége, és megvolt a jó élmény... ...mint ahogy végül most is, bár keveredett egy kis csalódás is a nagy élvezkedés közé.

Kezdésként meg kellett küzdeni a szinkronnal - ha tehetem eredeti hanggal nézem a filmeket - de kb 30-45 perc elég volt ehhez. A látvány, a hangulat azonban egyből "behúzott".
Mondtam, szeretem Nolant és a stílusát is, s ez a film is tipikus Nolanos, szóval nem volt gond.
Körülbelül a film háromnegyedénél azonban egy kis hiányérzet is vegyült a nagy "élvezkedésbe". Akkor még nem tudtam pontosan mi is hiányzik (gondoltam talán a sok monológ teszi, hisz ha már moziba megyek látványt várok), de később rájöttem mi hiányzik, majd még részletezem.

Inception karakterekTetszettek a karakterek, bár egyik barátom szerint, nincsenek olyan jól kidolgozva mint a Dark Knight -ban, de ez sok mindennel magyarázható:
1.: A TDK -nál már volt egy előtörténet a Batman Begins, amit Nolan gyakorlatilag arra használt fel, hogy felvezesse a TDK -t.
2.: A megannyi Batman film kapcsán már van előzménye a karaktereknek, hogy a képregényt már meg se említsem.
Ahhoz képest, hogy egy sci-fi akciófilmmel állunk szemben (sokan az új Mátrixot látják benne), meglepően kevés a baki - Chris mindig is precíz volt - a történetvezetésben, logikában meg szinte semmi!

Külön tetszett, hogy gyakorlatilag nem volt "főgonosz", a jóknak "ellenfele", hanem egyszerűen csak egy nehéz feladat, amit végre kell hajtani. Az élet is nagyrészt ilyen.
Ez persze azt is magával vonta, hogy talán sokan nem tudtak úgy izgulni a jókért (ebben a filmben nem is volt talán olyan, hogy "jók"), de ez legyen az ő bajuk :-) Az biztos, hogy így nehezebb volt a nagyközönség számára is élvezhető filmet kreálni.
Az igazi ellenfél talán DiCaprio által játszott Cobb-nak saját maga volt, ő kockáztatta leginkább az akció sikeres végrehajtását.
Itt akár egy sablonos tanulságot is levonhatunk - figyelem! sablonos következményt levonó film is lehet jó, ha azt nem sablonosan mutatja be! - hogy az ember legnagyobb ellensége önmaga, mikor nem tudja elengedni azokat a dolgokat, amiket kéne, vagy nem tud megbocsátani magának, amiért kéne.

S itt érkeztünk el a film - szerintem egyetlen - hiányosságához, mégpedig, hogy nincs benne igazán semmi mondanivaló...
Bár a történeten lehet sokat agyalni (a befejező snitt zseniális :-) Ha valakit érdekel egy nagyon érdekes interpretációját a filmnek olvastam Corey -től a KT.org -on (364. hsz, sajnos ezt nem tudom külön belinkelni...)), s ezt meg is tettem különböző fórumokon, azért a magvas gondolat, ami Nolan eddigi filmjeit nagyban jellemezte, vagy legalább a komoly pofon a film végén (lásd Following) hiányzott.

IncpetionDE! A befejezésből, és úgy amblokk az egész filmből én azt szűrtem le, hogy ez csak amolyan Batman Begins, azaz egy előtörténet, és majd csak ezután jön az igazán nagy dobás mint a TDK (bár nem tudom Nolan meddig tudná fokozni...)!
Mikor vége volt a filmnek ez volt az első gondolatom: "Ok, már értem a játékszabályokat, kezdhetünk játszani!".
Hogy ez tényleg így lesz-e majd elválik, mindenesetre a 3. egyben utolsó Chris Nolan féle Batmant így is nagyon nehéz lesz kivárni :-)

A színészek szerintem egytől egyig jó alakítást nyújtanak, igaz egyik sem fog ezért Oscart kapni, de szinte hibátlan a játékuk. Külön örültem, hogy mind Marion Cotillard -nak mind Ellen Page -nek komoly szerep jutott, s nem csak az arcukat kellett adni a filmhez.

Amiatt az egy hiányosság miatt így "csak" 8/10.
A zene azonban nagyon üt! Bár a soundtrackot még nem hallgattam (nem tudom önmagában hallgatható lesz-e), de a film alá nagyon illik, megérdemli a 8/10 -et!

Címkék: kritika film élménybeszámoló christopher nolan móni inception

Egy havi vakáció

 2010.09.05. 17:53

Nem, szó sincs vakációról. Egyszerűen csak Jules Verne Kétévi vakációja jutott eszembe elsőnek, s innen a cím. No meg Robert Merle több témába vágó regényei (A Sziget, Malevil, Madrapur).
Mindig is érdekesnek találtam az olyan helyzeteket, mikor egy, maximum pár 10 főből álló csoport tagjai egymásra vannak utalva huzamosabb ideig. A fent említett regények erről szólnak, s valami hasonlónak én is részese lehettem egy hónapig.

Idén második alkalommal szerveztük meg egy hónapos kivitelben a Fiatalok Jézusért Tábort (tavaly Vásárhelyen, idén Gyulán és Békésen). Ez alatt az egy hónap alatt fiatalok összejövünk, és egy előadássorozatot tartunk (idén kettőt párhuzamosan), erre hívjuk a környékbelieket, s mellette Bibliaórákat adunk azoknak akik ezt kérik.
Nagyon feszes a program - gyakorlatilag csak vasárnap pihenünk, de akkor is aktív kikapcsolódásban van részünk - ezért is kezdtem úgy, hogy szó sincs itt semmiféle vakációról.

Fiatalok Jézusért Tábor kórus

Ezért még jobb a hasonlat az említett regényekkel, ugyanis mindegyikben az elszigetelt csoport folyamatosan tevékenykedik (talán csak a Madrapur a kivétel, bár bizonyos értelemben arra is igaz ez az állítás).

Ez bizony fontos szempont!

Ami ugyanis érdekessé teszi az egészet, az az, hogy vajon hogyan boldogulnak egymással a csoport tagjai, milyen problémák lesznek, s ezeket hogy kezelik, tudnak-e kooperálva a közös célért dolgozni, vagy inkább hátráltatják azt, s ha igen, miért?
Érdekes megfigyelni, hogy kialakulnak-e klikkek, vannak-e olyan egyének, akikre jobban hallgatnak (kvázi vezetőjüknek fogadják el), vagy kik azok, akik igazán befolyással vannak a társaság tagjaira.
Ha csak szórakozásról lenne szó, akkor is meg lehetne figyelni ezeket, csak sokkal több idő kell, és nehezebben észrevehető a jelenség.
Ezért fontos, hogy a csoport tagjainak legyen valami közös célja vagy legalább valami közös tevékenység, és dolgozzanak.

Furcsa dolog "összezárva" lenni olyan emberekkel, akikkel ritkán vagy talán még sose láttál, és olyanokkal is, akikkel majd' heti kapcsolatban vagy.
Volt olyan, akire első ránézésre azt mondtam, hogy "Na kell ez ide?", vagy "Biztos csak szórakozni jött..." és később kiderült, hogy nagyot csalódtam, fontos és hasznos láncszemei lettek a csapatnak, míg másokról az volt a véleményem, hogy "Ő egy komoly ember, milyen jó, hogy itt van." aztán meg azt kellett tapasztaljam, hogy bizony sokszor félvállról veszi a dolgot, vagy egyáltalán nem megbízható.

Azt is érdekes megfigyelni, hogy mik azok momentumok, amik kiváltanak bizonyos véleményeket egy másik emberről. Sokszor észreveszem magamon, hogy bizony nagyon apró, jelentéktelen dolgok.

Mikor aztán letelik az egy hónap, és vissza kell térni a "való világba", nehezen búcsúzik az ember. Hiába voltak nehéz pillanatok, amikor talán hátad közepére kívántad az egész társaságot, azért már csak megszoktad őket, az életed részei lettek, aztán ismét vissza kell szokni a rendes, megszokott kerékvágásba. Ilyenkor A Part (The Beach) c. film befejező képsorai jutnak eszembe, mikor DiCaprio ismét ránéz a parton készített csoportképre, s bármennyi rossz emléke is volt róla, mégis jó érzések kerítik hatalmába, és szinte vágyódik vissza abba a társaságba, arra a helyre.

Fiatalok Jézusért Tábor csoportkép

Persze erre most rátett egy lapáttal, hogy én mindig is nagyon szerettem az alföldi tájat. Szeretem a hegyvidéket is, de valahogy az alföld jobban vonz. Sokkal szebb itt az ég, a naplemente, nyugalmat, és békességet áraszt az egész hely magából.
Ráadásul Gyula meg Békés is nyugis város, az emberek nem sietnek sehova, s csak onnan veszem észre, hogy a hétvége van és nem hétköznap, hogy a jelzőlámpákat hamarabb állítják villogóra...
Nekem aki hozzászokott a Pesti élethez, ez egy igazi csöndes kis "sziget". Az egy hónap alatt már annyira hozzászoktam, hogy nehéz volt visszaállni a rohanó nagyvárosi életre.

Lenne még mit írni - először élménybeszámolót akartam, de ez a másik téma jobban megmaradt bennem, ráadásul a tábor alatt is igyekeztem ezt megfigyelni.
Élménybeszámolót ír talán majd más, vagy én csak máskor...
De addig is álljon itt ez a videó:

Címkék: gondolat vallás élménybeszámoló robert merle fiatalok jézusért tábor

Érdekességek

 2010.08.29. 21:24

Múlt pénteken két érdekes dolog is történt velem.

Beszélgettem Adélkával és mondta, hogy a játszótéren találkozott egy kisfiúval, aki "sült krumplival" kínálta, de nem kért belőle. Tovább folyt a beszéd, és elterelődött egy másik témára, majd valahogy szóba jött az a poroló, amit Békésen kaptam. Adél megkérdezte, hogy ki ajándékozta nekem.
"Vinczétől kaptam. Tudod ki az?" - mondtam, de tudtam, hogy nem emlékszik arra a bácsira, akit Vinczének hívtak, hisz, tudomásom szerint, nem is mondtuk meg neki a nevét. Nagy meglepetésemre ő azt felelte:
"Persze, hogy tudom!" - majd folytatta - "csak nem akartam enni a sült krumplijából."

Kiderült, hogy azt a kisfiút, akivel a játszótéren megismerkedett is Vinczének hívják! (Nem hiszem amúgy, hogy sok Vincze nevű kisfiú "rohangászik" manapság.)

Pénteken mikor jöttem haza munkából, szokásom szerint hallgattam a Bartók rádióban a muzsikáló délutánt, Némethy Attila volt a műsorvezető és épp egy Mozart zenét konferált fel.
Mikor meghallottam Mozart nevét, egyből eszembe jutott, hogy Gyulán az egyik előadáson - amit Eckhardt Gábor zenetörténész tartott - Mozartról volt szó, hogy mekkora zseni volt. Elhangzott, hogy fejben komponált, és ezért gyakorlatilag hiba nélkül - s nem mellesleg nagyon szépen - írta le a kottáit, hisz minden darabja létezett a fejében.
Nagyon csodálkoztam ezen, hogy csinálhatta mindezt, és - no nem mintha kételkedtem volna Gábor szavaiban - pont az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne más, releváns személytől is hallani, és megerősítést nyerni az információ hitelességéről.
S mi történik, Attila úgy folytatja, hogy: "Mozart Haydn -nek ajánlotta az egyik vonós quartett sorozatát, s nagyon sokat dolgozott rajta, amit mi sem bizonyít jobban, mint a sok elvetett vázlat" - és itt jött a lényeg - "ami azért is különös mert tudjuk, hogy Mozart fejben komponált, és gyönyörű volt a kézírása..."

Érdekes nem? Micsoda véletlenek ;-)

Címkék: érdekes véletlen adélka

Meddig ér el egy hullám?

 2010.07.27. 21:50

Általában úgy szoktam kezdeni egy ilyen posztot, hogy "Már régóta megszerettem volna nézni ezt a filmet...". Ezt is így kezdtem volna, de inkább nem :-)a hullám, die welle
Egy haverommal és öcsémmel gondoltuk, hogy nézünk egy filmet, én választottam. Mivel elég fáradtak voltunk mind a hárman, nem akartam túl elmélkedőset választani, hanem valami pörgőset. De én nem szeretem az olyan filmeket, aminek nincs "értelme", így esett a választás a Die Welle \ A hullám -ra. Sok jót hallottam róla, gondoltam ezzel csak nem lövök nagyon mellé.
Bár Dennis Ganseltől még nem láttam filmet, s a Mädchen, Mädchen nem volt egy jó referencia a szememben, azért bizakodó voltam.

A pörgéssel nem volt gond, hamar belecsap a közepébe a film. A játékidő kb harmadánál láttam azt, hogy a társaság elkezd fészkelődni, de nem azért mert kínos lenne a dolog, vagy unná, hanem épp ellenkezőleg, egyre inkább magával ragad minket is a "hullám"!
Végig megmaradt a lelkesedés, rég láttam már olyan filmet, ami ennyire be tudná vonni a nézőt, szinte együtt lélegeztünk mi is a mozgalommal.
A film vége üt, bár számomra nem volt váratlan a fordulat, a többieket sikerült "átvernie", de így is nagy hatással volt rám.

Érdekes pár pontban összegyűjteni, hogy mit is mondd a film, mi kell egy jól működő mozgalomhoz:
 - Egy vezető, aki az atyja a mozgalomnak, s mellette pár "alvezér"
 - Mindenkinek kell feladatot adni, így mindenki úgy érzi a része a dolognak
 - Kell valami a mi egységessé teszi a tagokat.

Nem, a "célt" nem véletlenül hagytam ki a felsorolásból. A film is jó példa erre, gyakorlatilag nem kell komoly célt kitűzni, nem kell eszme, enélkül is jól működhet egy mozgalom, lehetnek lelkesek a tagok.
Akár meg is fordíthatjuk a dolgot: bármi lehet a cél! A lényeg, hogy a fenti 3 pont teljesüljön, és máris mindenre elszánt tagokat lehet gyűjteni és beépíteni, akik mindent megtesznek a mozgalomért.

Bár a valóságban Amerikában történt az eset amit feldolgoz a film, külön pikantériát ad, hogy a film Németországba helyezi a cselekményt.
A történetvezetés szerintem teljesen hihető, a karakterek jól kidolgozottak, a hangulat meg zseniális, szerintem nincs olyan ember (vagy nagyon kevés), aki az idő haladtával ne lelkesedne egyre jobban a fiatalokkal együtt.

Nagyon jól van megcsinálva az is, ahogy egyre jobban kicsúszik az irányítás a tanár kezéből (akit egyébként Jürgen Vogel alakít, szerintem zseniálisan), s mi nézők is érezzük, hogy valami itt nem stimmel. Lelkesedünk, de néha már szól bennünk az a kis hang, hogy ez talán már sok.
A fiatal színészeken látszik, hogy nem profik, de ez inkább csak erényére válik a filmnek, sokkal hihetőbb a sztori így. Nálam ez a film 10/10.
Tökéletesen eltalált mértékben adagolja a történetet, a tanulságot nem szájbarágó módon tárja elénk, van benne elég feszültség, a vége jól eltalált, és ami a legjobb, ami miatt igazán megérdemli a 10 pontot, hogy a nézőt abszolút belevonja a sztoriba, sikerül rabul ejtenie, és így együtt tudunk érezni a hullám csoporttal.
Olvasgattam pár hozzászólást a port.hu -n, érdekes volt, hogy sokan elgondolkodtak rajta milyen lenne ha másnap fehér ingben mennének a suliba, de aztán elvetették, mondván, hogy azért mégsem, mert azért ez túl durva lenne. Meglepett, hogy milyen sokan akik megnézték, érezték, hogy itt azért veszélyes dolgokról van szó.

A film zenéje egy olyan stílust képvisel, amit én nem szeretek, de a filmhez teljes mértékben passzolt. Nem volt sehol nyálas, erőltetett, jól "aládolgozott" a filmnek a hangulat teremtésben, a lelkesítésben. 8/10

Ja, és meddig ér el egy hullám? Szerintem akármeddig...

Címkék: kritika film a hullám die welle dennis gansel

Azok a régi szép idők...

 2010.07.18. 17:02

Nemrég voltam egyik barátom keresztségén, s így újra ellátogattam abba a gyülekezetbe, ahol gyakorlatilag felnőttem. Életem kb 2/3 -át töltöttem ott, de már lassan 10 éve máshova járunk.
Most, hogy újra visszalátogattam, jöttem rá, hogy mennyi szép emléket őrzök magamban erről a helyről.
A prédikáció közben felnéztem a karzatra, és ott láttam 15 évvel ezelőtti önmagamat, az akkori barátaim társaságában. Amikor az udvaron beszélgettünk felemlegettük, hogy régen hogyan is nézett ki a gyülekezet. "Emlékszel annó ott volt egy pincehelyiség?", "Az megvan mikor fenn a másodikon volt az ifjúsági, és bemásztunk a padlásra?" és több hasonló.

Aztán eszembe jutottak a régi ismerősök, akikkel akkor minden héten találkoztunk, beszélgettünk, mondhatnám életem részei voltak, most meg sokukról azt sem tudom hol, s merre járnak.

Ahogy így előtörtek ezek a régi képek, emlékek, velük együtt egy másik dolog is kezdett a felszínre törni: Egy felsóhajtás keretében elhangzó "Azok a régi szép idők..." felkiáltás. Végül a sóhajjal együtt ez a mondat is megmaradt a gondolati síkon, de felidéztem magamban sok olyan dolgot, amit nagyon szívesen élnék át megint.

A gyülekezet után, jött a nagymamánál szegeden eltöltött szünidő, az a hangulat, azok a játékok, majd jött a cserkészkedés, a zergék, kirándulások, az általános-, középiskola, az akkori haverok. Megannyi olyan élmény, amit, ha itt lenne a DeLorean fluxuskondenzátorostul, időgépestűl, Dokistúl, mindenestűl, azonnal újra át akarnám élni.

Kicsit olyan ez, mint amikor az ember elolvas egy olyan könyvet (pl. valami Agatha Christie regényt), vagy megnéz egy olyan filmet (pl. a The Shawshank Redemption -t), amiben van egy nagy csattanó, s mikor elsőre elolvasod, megnézed, nagyot üt, meglepődsz, és percekig keresed az állad. De utána már sosem tudod úgy olvasni a könyvet vagy megnézni a filmet, hogy ezt az első élményt újra átéld. Pedig milyen jó lenne.

Persze aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg 10 év múlva meg ezekre a pillanatokra fogok szívesen visszaemlékezni. Akkor azt fogom mondani, arra ami most van, hogy "Ó azok a régi szép idők...", és újra át szeretném élni.
Újra átélni a házasságom első éveit, azokat az időket, amikor a gyerekek még kicsik voltak, az egyetem légkörét, a Kiábrándítók meccseit, azokat a nyaralásokat, utazásokat, miket mostanában élek át.

Most akkor mi van??!! De hisz ezeket most átélem! Nem kell DeLorean, nem kell fluxuskondenzátor, mert a majd 10 év múlva elhangzó "Azok a régi szép idők..." a mostanira utalnak! Most ki lehet (sőt, ki kell :-)) élvezni a pillanatot, ezekből lesznek a szép emlékek majd később.
Persze jó az, mikor felemlegetjük a "régi szép időt", de az már balgatagság, ha úgy mondjuk, hogy "bezzeg akkor mennyivel jobb volt", "azok voltak az igazán jó évek", mert  nemsokára a MOST -ról fogjuk ugyanezt mondani.
Úgy gondolom ez lehetett az egyik oka, amiért Salamon azt írja: "Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik az ilyen kérdés." (Préd. 7:10)

A lényeg, élvezzük a most megadatott élményeket, örüljünk annak, amit most kapunk, hogy ne csak évek múltán tudjunk, immáron csak az emlékének örülni.
"Azok a régi szép idők... ...is jók voltak, kb annyira mint a mostaniak!" :-)
 

Címkék: család gondolat vallás emlék zerge

süti beállítások módosítása