Általában úgy szoktam kezdeni egy ilyen posztot, hogy "Már régóta megszerettem volna nézni ezt a filmet...". Ezt is így kezdtem volna, de inkább nem :-)
Egy haverommal és öcsémmel gondoltuk, hogy nézünk egy filmet, én választottam. Mivel elég fáradtak voltunk mind a hárman, nem akartam túl elmélkedőset választani, hanem valami pörgőset. De én nem szeretem az olyan filmeket, aminek nincs "értelme", így esett a választás a Die Welle \ A hullám -ra. Sok jót hallottam róla, gondoltam ezzel csak nem lövök nagyon mellé.
Bár Dennis Ganseltől még nem láttam filmet, s a Mädchen, Mädchen nem volt egy jó referencia a szememben, azért bizakodó voltam.
A pörgéssel nem volt gond, hamar belecsap a közepébe a film. A játékidő kb harmadánál láttam azt, hogy a társaság elkezd fészkelődni, de nem azért mert kínos lenne a dolog, vagy unná, hanem épp ellenkezőleg, egyre inkább magával ragad minket is a "hullám"!
Végig megmaradt a lelkesedés, rég láttam már olyan filmet, ami ennyire be tudná vonni a nézőt, szinte együtt lélegeztünk mi is a mozgalommal.
A film vége üt, bár számomra nem volt váratlan a fordulat, a többieket sikerült "átvernie", de így is nagy hatással volt rám.
Érdekes pár pontban összegyűjteni, hogy mit is mondd a film, mi kell egy jól működő mozgalomhoz:
- Egy vezető, aki az atyja a mozgalomnak, s mellette pár "alvezér"
- Mindenkinek kell feladatot adni, így mindenki úgy érzi a része a dolognak
- Kell valami a mi egységessé teszi a tagokat.
Nem, a "célt" nem véletlenül hagytam ki a felsorolásból. A film is jó példa erre, gyakorlatilag nem kell komoly célt kitűzni, nem kell eszme, enélkül is jól működhet egy mozgalom, lehetnek lelkesek a tagok.
Akár meg is fordíthatjuk a dolgot: bármi lehet a cél! A lényeg, hogy a fenti 3 pont teljesüljön, és máris mindenre elszánt tagokat lehet gyűjteni és beépíteni, akik mindent megtesznek a mozgalomért.
Bár a valóságban Amerikában történt az eset amit feldolgoz a film, külön pikantériát ad, hogy a film Németországba helyezi a cselekményt.
A történetvezetés szerintem teljesen hihető, a karakterek jól kidolgozottak, a hangulat meg zseniális, szerintem nincs olyan ember (vagy nagyon kevés), aki az idő haladtával ne lelkesedne egyre jobban a fiatalokkal együtt.
Nagyon jól van megcsinálva az is, ahogy egyre jobban kicsúszik az irányítás a tanár kezéből (akit egyébként Jürgen Vogel alakít, szerintem zseniálisan), s mi nézők is érezzük, hogy valami itt nem stimmel. Lelkesedünk, de néha már szól bennünk az a kis hang, hogy ez talán már sok.
A fiatal színészeken látszik, hogy nem profik, de ez inkább csak erényére válik a filmnek, sokkal hihetőbb a sztori így. Nálam ez a film 10/10.
Tökéletesen eltalált mértékben adagolja a történetet, a tanulságot nem szájbarágó módon tárja elénk, van benne elég feszültség, a vége jól eltalált, és ami a legjobb, ami miatt igazán megérdemli a 10 pontot, hogy a nézőt abszolút belevonja a sztoriba, sikerül rabul ejtenie, és így együtt tudunk érezni a hullám csoporttal.
Olvasgattam pár hozzászólást a port.hu -n, érdekes volt, hogy sokan elgondolkodtak rajta milyen lenne ha másnap fehér ingben mennének a suliba, de aztán elvetették, mondván, hogy azért mégsem, mert azért ez túl durva lenne. Meglepett, hogy milyen sokan akik megnézték, érezték, hogy itt azért veszélyes dolgokról van szó.
A film zenéje egy olyan stílust képvisel, amit én nem szeretek, de a filmhez teljes mértékben passzolt. Nem volt sehol nyálas, erőltetett, jól "aládolgozott" a filmnek a hangulat teremtésben, a lelkesítésben. 8/10
Ja, és meddig ér el egy hullám? Szerintem akármeddig...