Sokszor vagyok úgy, hogy azon kapom magam, hogy vége a napnak, pedig még annyi mindent akartam csinálni... Gondolom már más is tapasztalta ezt, nem hiszem, hogy egyedül lennék ezzel.

Sok a feladat, elkezdem "kivégezni" őket, de valahogy lassan halad az egész. Milyen jó lenne, ha még pár órával tovább tartana egy nap.

Mondják, hogy felgyorsult a mai világ. Egy ismerősömmel beszéltem nemrég, ő azt mondta, hogy ez nem csak átvitt értelemben igaz, hanem tényleg gyorsabban telnek az órák, mint pár évtizeddel ezelőtt. Na persze ez így biztos nem igaz, de tény, hogy őrült tempóban száguldanak el a napok. Még csak most kezdődött a hét, de már itt van ismét a hétvége. S sok elvégzetlen feladatott hagyott maga után...

Aki nem hisz valami abszolút gonosz erőben \ hatalomban (Ami szerintem sem létezik, ha egy lényről beszélünk, és komplexen nézzük a dolgokat. Magyarán szerintem mindenben van valami jó is. De ez más téma, elég az hozzá, hogy onnan fogtam gyanút, amikor elgondolkoztam egy rövid történeten. Volt egy néni, akiről azt tartották, hogy mindenkiről tud valami jót mondani. Egyszer azt mondták neki, hogy Sátánról biztosan nem tudna semmi jót mondani. Kis töprengés után jött a válasz: "De. Nagyon kitartó!". Szóval aki nem hisz ilyen hatalomban), az is láthatja, hogy valami itt nagyon nincs rendjén. Egyre több a munka, egyre kevesebb az idő. Nagy csapda ez. Vagy lehet, hogy bennünk van a hiba?

Persze nem mindenhol vehető ez észre ilyen mértékben. Vidéken még mindig van, hogy "normális" sebességgel telik el egy 24 óra. Amikor a lajosmizsei tanyánkon vagyunk, ott ezt a saját bőrömön tapasztalom. Persze nem az én napom megy lassabban (az csak max egy kicsit), hanem a helyieké. Ők ráérnek bármikor, munka közben is, ha megszólítom egyikőjüket megállnak a munkavégzésben, és nyugodtan elbeszélgetnek...

Van ahol ez így megy...

Igazából a hiba bennem van. Ott vannak példának okáért a szüleim, akik szintén kismillió dolgot csinálnak, és nekik elég rá a napi 24 óra, hogy el is végezzék a feladatiakat (persze ha rákérdezek, nem mindig vallják be, de a saját szememmel látom. Engem nem csapnak be :-)). Nekem kevesebb feladatom van, mint nekik, és mégis...

Szóval a hiba biztos bennem van. És talán tudom is a titok nyitját. Sőt több kulcsa is van a probléma megoldásának!

Az egyik az lehet, hogy ne akarjak egyszerre több mindent csinálni. Ez népbetegség manapság. Egyszerre hallgatjuk a zenét és akarunk beszélgetni; egyszerre akarunk a családunkkal időt tölteni, és a TV-t nézni; egyszerre akarunk tanulni és a haverokkal lenni. A sort lehetne még folytatni. Az ember ahelyett, hogy egymás után szépen elvégezné a dolgokat egybe akarja vonni őket, hogy úgy gyorsabb. Egy frászkarikát!
Mindennek meg van az ideje, de akkor annak az ideje van és nem másnak!

Ezzel szorosan összekapcsolódik az időbeosztás, és annak tudatos betartása is.

A másik kulcs pedig a következő: mindig kipihent kell legyen az ember! Na jó ez úgyse jön össze sose... De legalább egy héten egyszer kell aludni egy jót. Hiába tervezem el, hogy ma ezt meg azt meg amazt meg fogok csinálni, ha fáradt vagyok, úgysem tudok eléggé koncentrálni rá, és két, háromszoros idő mire megcsinálom azt, amire pihent állapotban fele, harmada is elég lenne. Ehhez is önuralom kell, hisz mikor lazítsak egy kicsit, ha nem akkor, mikor már elcsendesült az otthoni "csatazaj", már nem fogok tanulni, dolgozni, stb. este van, nyugi. Csak még ezt az honlapot megnézem, csak még azt a pár oldalt elolvasom, és hipp-hopp máris éjfél, fél egy, másnap meg 8 -tól meló.

29 órás nap? Az sem lenne elég... Inkább megpróbálom ezt a két elvet követni, aztán majd meglátjuk.

Most pedig rohanok mert megint elszaladt az idő, és még annyi, de annyi dolgom van...