Múlt szombat este éjszakai túrán vettem részt, ahol a régi cserkészőrsünk tagjai voltak jelen. (kiegészülve igen közeli hozzátartozókkal (értsd: feleség), de ilyen minősítésben csak Dóra volt jelen)

Kicsit késtem a Moszkva téri találkozóról. Mikor odaértem épp foton szinten ment a beszélgetés. Ez később sem változott: terítékre került az IMAX technika, a filmdigitalizálás, az amerikai foci, papír felezés segédeszköz nélkül, süti elosztás és még jó pár téma.
Szóval igazi zergetúra volt :-)
A táj csodálatos, a túraútvonal nemkülönben (néhol 20 centis szűz havon mentünk keresztül), a társaság fenomenális!

Nagy köszönettel tartozok(zunk) édesapámnak, aki jó 16 évvel ezelőtt elindította a Zerge őrsöt, s most is ő szervezte a túrát.
Szinte hihetetlen, hogy mennyi mindent kaptam én is személy szerint ettől a társaságtól ebben a 16 évben (igaz az első táborban még csak 3 örsi tag volt jelen (LacKac, Pali, Én) + Apa, mint őrsvezető).
Nemrég összejöttünk egy kis nosztalgiázós vacsora keretében, s még ennyi idő távlatából is nagyokat nevettünk a régi dolgokon. Ezek az emlékek már kiállták az idő próbáját! Én biztos sosem felejtem el!
Még most is ugyan olyan jó érzéseket keltenek bennem, mint régebben.

A túra közben is sokszor elővett az az érzés, hogy csodálatos, hogy ennek a közösségnek a tagja lehetek, hogy itt igazán barátok között érezhetem magam, akikkel sok minden összeköt. Jó, hogy anno Apa vette a fáradságot és elkezdte, és kitartóan csinálta is. Nem lehetek elég hálás neki ezért!

Az út végén még egy kicsit hógolyóztunk, no nem volt ez olyan komoly, csak célba dobás (mondjuk mi dobáltunk már célba baltát is ;-)), s nagyon sajnáltam, hogy vége lett, de úgy váltunk el, hogy mikor Bence legközelebb hazajön, mindenképp találkozunk megint.
S ismét gazdagodtam egy felejthetetlen emlékkel, amire életem végéig örömmel fogok visszagondolni.

Köszi srácok!