Fantasztikus újrázás

 2011.09.25. 21:55

Pár napja (szept 20.-án, hogy egész pontos legyek) megleptem Mónit, és elvittem eddigi legjobb koncertélményünk, (fél)ismétlésére.
Mint írtam is róla amikor első ízben hallgattuk Berlioz Fantasztikus szimfóniáját, hatalmas élmény volt, meg is kaptam CD -n a darabot.
Múltkor egész "befogadható" darabokat válogattak össze, most merészebb volt a válogatás.
Ezúttal Keller András dirigálta a Concerto Budapestet, Bogányi Gergely pedig zongorán működött közre
 

Elsőnek itt volt Thomas Adès, Asyla -ja (magyarországi premier!). Nos. Érdekes volt :-) Lényegében azt hozta, amit vártam is tőle, nagyon modern (2 zongoristát (4 billentyűs hangszeren) és 6 ütőst (számtalan különféle ütős hangszeren) vonultat fel a 4 tételes darab), amit persze előrevetített az a tény - a hangszerelésen túl -, hogy a 3. tételt egy techno-zenei felvétel inspirálta.
Amolyan programzenei est volt ez, s ebbe tökéletesen beleillet ez a darab is, elég élethűre sikeredett a techno darab.
Inkább vicces volt sem mint hallgatható. Vicces, mondom, mert nagyon mulatságos volt látni, ahogy pl. az ütősök sűrűn váltogatták a helyüket (hogy azt ne mondjam rohangáltak), különféle eszközökből "csikart" ki hangot a mű. Egyszer pedig arra lettem figyelmes, hogy a két zongorista egy zongoránál ül, pár pillanat múlva már egyikőjük vissza is ült a helyére.
Azt hiszem itt komoly feladat hárult a koreográfia megkomponálójára is :-)

Másodikként következett az est fénypontja!
Mondom ezt annak fényében, hogy igazából az utolsó "felvonás" miatt jöttünk el a koncertre, azt vártuk nagyon. S a fénypont, több szempontból is igaz volt.
Liszt Ferenc Haláltánca, mostantól az új kedvenc :-)
Fantasztikus egy darab, hallgatás közben olyan ismerős volt minden taktus, mégis mindig meg tudott lepni valami újjal. Nem tudom miért, de valahogy büszke voltam, hogy ezt a "parafrázist" egy Magyar komponálta! Valahogy az volt az érzésem, hogy azért olyan ismerős szinte minden motívum, mert magyarság van benne.
Lényeg a lényeg, hogy nagyon felüdítő volt hallgatni ezt a zenét. S akkor illő, hogy megemlítsem Bogányi Gergelyt! Nagyon "komoly" jelenség, ha szabad ezt a kifejezést használnom. Már a megjelenése is önmagában, mutatja, hogy egy nem mindennapi emberrel van dolgunk, ahogy játszik, az meg szintén kuriózum! Mónival azt találgattuk, hogy vajh' kihez hasonlít a legjobban (Rowan Atkinsontól Fazil Sayen át sok mindenki szóba jött a szünetben). Egy biztos, egy élmény látni, ahogy játszik!
Sőt, most volt az első olyan, hogy valakit "sikerült visszatapsolni", Bogányi játszott nekünk egy ráadás Liszt darabot. Sajnos nem hallottam, a pontos címét - viszont meghallottam Bogányi hangját, ami szintén illett különös megjelenéséhez ;-)

Végezetül jött az újrázás. Nehéz lenne újat mondani az élményről, megint olyan jó volt, mit jó, fantasztikus (;-)), mint legutóbb, talán annyi plusz volt, hogy ezúttal jobban oda tudtam figyelni a tételekre, és így jobban "lejött" a történet. Sőt, most az első két tétel szépsége is jobban kirajzolódott.

Megérte újrázni, lesz még ilyen :-)

Címkék: koncert élménybeszámoló müpa komolyzene liszt móni haláltánc berlioz fantasztikus szimfónia adès

A bejegyzés trackback címe:

https://zogmund.blog.hu/api/trackback/id/tr573256339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása