Hazudnék ha azt mondanám, nem vártam már türelmetlenül az idei síelést. Nem vagyok az a hazudós fajta, tehát ezt nem mondom!
Nagyon is vártam! Már alig bírtam, ki, hogy végre legyen egy kis kikapcs. Nincs munka, diplomaírás, ilyen - olyan probléma, csak a jó társaság, gyönyörű táj, harapnivaló levegő, és persze a mozgás, síelés élvezete.
Néha kell az ilyen pihenés, amikor nem gondolok a gondokra, feladatokra.

Az idei síelés több meglepetést is tartogatott számomra.
Terveztük Orsiékkal, hogy idén lécet csatolunk az apróságok (értsd Gergő, Adél) lábára is, hogy már most szokják a dolgot.
Féltem, hogy Adél nem fogja annyira jó néven venni az erre irányló próbálkozásainkat, hiszen kissé félénk. Szóval ha az első pillanatban rossz élményei lesznek, idén tuti nem kerül a lábára a léc, de még a pálya közelébe se fog jönni.
Első nap Orsival vállaltuk, hogy délelőtt "trenírozzuk" a gyerkőcöket, ám elég ügyetlenül álltunk a dologhoz (Adélnak ekkor még nem is volt léce, az egy szem sílécet felváltva adtuk az egyik majd a másik gyerekre), csak egy kis lejtőn csúsztattuk őket lefele, de úgy, hogy rajtunk nem volt sícucc, így csak terelgettük őket.
Szumma fél óránál nem is "bírta" tovább a két gyerek, inkább elmentünk hóházat építeni...

Aztán másnap nagy hófúvás volt, így ki se vittük őket... Vasárnap viszont úgy alakult (főleg Melindának köszönhetően), hogy a csákányos felvonóval visszük őket egy darabig, és együtt csúszunk velük le.
Gergő volt az első "áldozat". Élvezte. Kérdeztük akar-e még egyet menni, azt mondta nem. Aztán jött Adél (még aznap is csak egy léc volt kettejükre). Féltem, hogy mit fog szólni. Már az is megdöbbentett, hogy egyáltalán bevállalta. Melinda felvitte. Majd együtt szép lassan hóekében lecsúsztak. Adél mosolygott!
- Jó volt Adél?
- Igen!
- Mész még egy kört Melindával?
- Igen!

Na erre nem számítottam! Nagy meglepetés volt számomra, hogy egyből élvezni fogja a síelést, és még azt is mondja, hogy mehetünk még egy kört! Aztán Gergőnek is megjött a kedve így ő is ment még egyet.
Másnap már mindkettőjükön volt síléc, és csak úgy száguldoztak le a pályáról :-)

A táj csodálatos volt, s a sípályák is szinte tökéletesek voltak, elég nehéz lenne elképzelni ezeknél jobb pályákat. A társaság is nagyon jó összetételű volt, közel azonos tudással, így elég sokat tudtunk együtt menni.
Nagy meglepetésemre (s még nagyobb örömömre) Móni is simán tudta tartani a tempót, s teljes biztonsággal szépen síelve jött le a pályákról. Sokat fejlődött tavaly óta!

Majdnem mindenki bevállalta az ugratókat is (elég jó videók készültek ;-)), még Lencsi is ugratott néha igen bátrat. Azt sajnáltam, hogy a 360 -as pörgést nem próbáltam ki, de így legalább jövőre is lesz mit videózni :P

A jó kis síelés után kellemesen elfáradva érkeztünk minden nap vissza a szállásra, s a fáradtság ellenére nagyon tartalmas és tanulságos beszélgetéseink voltak esténként.
A kötött beszélgetés után pedig jött a további kikapcsolódás:
Dominion (Seaside kiegészítővel, izgalmas partyk voltak), pingpong, csocsó (Balázs megmutatta, hogy eddig csak azt hittem, hogy tudok csocsózni, kár, hogy vele nem játszottam többet, legalább fejlődtem volna. De majd bepótoljuk!), biliárd (igaz, hogy az asztal olyan ferde volt, hogy a golyó pályája néha ciklois görbét írt le mikor egyenesen megütöttük, de azért élveztük :-))

Egy szó mint száz, nagyon jól sikerült az idei síelés, jó volt a társaság is (Balázsnak is tetszett, pedig ő egy kicsit talán outsiderként érezhette magát a csapatban, s azért valljuk be sok mindent el kellett "tűrnie" amihez nem biztos, hogy hozzá volt szokva ;-)), szóval meg kell ismételni :-)