Hányadtatot sorsa ellenére nagy várakozással néztem a Hobbit elé. Amikor először derült ki, hogy del Toro rendezi és nem Peter Jackson kicsit örültem is meg nem is, aztán visszatért Jackson kezébe, és szerintem jobb is, hogy így alakult. Végülis részben már az övé is Középfölde.

Az egyik legnagyobb kérdés az volt, hogy miért 3 részben mesélik el azt, ami a Gyűrűk Urának maximum az egy harmada? És abból is ugye 3 film készült. Vajon megfelelő választ kapunk-e erre a kérdésre, azon túl persze, hogy a legegyszerűbb - és minden bizonnyal legigazabb - válasz a pénz.

Remekül kezdi a szériát a rendező, az első pár képsor gyakorlatilag ott kezdődik ahol a Gyűrűk Ura széria. Pár perc és máris helyben vagyunk. Mint régi ismerősre tekintünk a Megyére, a Hobbit üregre, a szereplőkre, egyszóval mindenre. Megvannak az emlékek, az élmények, a hangulat és készek vagyunk újra elkalandozni ebben a csodás világban.

Sokan túl vontatottnak tartották a film elejét, én azt élveztem a legjobban. Hagy időt a karaktereknek, a történet kibontakozásának, a helyszíneknek, a történelemnek. És itt úgy éreztem, igenis jogos a 3 film. Mert kibővíti az alapanyagot olyannal, ami szintén a világ része.

Aztán a játékidő utolsó harmadánál elkezd átcsapni féktelen akciózásba az egész. Itt már csak kapkodjuk a fejünket, hogy hova, mibe, miért, hogyan keverednek a törpök, alig hevertük ki az előző jelenetsort, jön a következő.
A legjobban elhibázott jelenetek is itt jönnek. A sziklaóriások csatájánál azért, mese ide, mese oda, csak eszébe ötlik mindenkinek (szerintem), hogy hogy nem törik össze magukat a sziklán a kompánia tagjai és egyáltalán, hogy tudnak megmaradni azon a szűk, csúszós peremen. Annyira életidegen az egész, hogy teljesen kizökkent az addigi menetből. Nagyon zavaró. Mint ahogy a törpök rodeója a gobilnok barlangjában.

Ezeknél a jeleneteknél viszont indokolatlannak érzem a 3 részt, mert nyilván azért kapunk ekkora akciódózist, mert mégiscsak háromszor két és fél órát kell megtölteni.
Félreértés ne essék, nem az akciót kifogásolom, hanem a megvalósítását. Jobban jártak volna, ha maradnak a könyvnél (pl a sziklaóriásokat csak távolból látják a könyv szerint), és kapunk  még több történelmet, legendát, karakterrajzolást.
Ennek a harmadnak egyértelműen Bilbó Gollammal való találkozása a csúcspontja (csak halkan jegyzem meg, a történetnek is valójában ez a központja).

A színészek remekelnek, a szereplőválogatás tökéletes (itt elsősorban Matin Freemant és Ken Stottot emelném ki), a díszlet megint olyan, hogy arra nincsenek szavak.
Sajnos a végére már zsibbad az agy, és nem a jó értelemben.
Ezt leszámítva ismét olyat rakott le Jackson az asztalra, hogy alig várjuk már a következő részt, és előre szomorkodunk, hogy egyszer ennek is vége lesz.

8/10