Előző Mónival közös MÜPA -s hangversenyről csupa jó emlékünk van, így volt egy kis rizikó, mikor újra elmentünk koncertre. Ha egyszer volt valamivel egy jó élmény, akkor legközelebb is minimum azt szeretné átélni az ember (ráadásul az emlékek idővel mindig szépülnek).
Az MR szimfonikusok neve azonban elég jól cseng (Kovács János volt a dirigens), s ha hozzájuk vesszük még Várjon Dénest, akkor méltán reménykedhet az ember egy jó előadásban.

A program tartogatott "sötét foltokat" lévén, Berliozt nem nagyon ismerem, a Fantasztikus szimfóniát meg pláne.
Erkel, Hunyadi nyitányával indult az est, kiderült, - ki hitte volna - élőben sokkal jobb, mint felvételről. Nagyon jó felvezetés volt, az biztos. Legutóbb az István király nyitánnyal voltam így.
Következett Chopin 2. f-moll zongoraversenye, ami tipikus Chpoin -os volt. Móni szerint jót lehetett közben gondolkodni erről - arról. Nem ez lesz a kedvenc zeném, de semmi probléma nem volt vele, az előadásmód is tökéletes volt, nekem azonban a prelűdjei, mazurkái illetve noktürnjei jobban tetszenek (pl A zongorista zenéje).

Végül jött a Fantasztikus szimfónia. A bejegyzés címéből ki lehet találni, hogy vajon nekünk tetszett-e vagy sem :-)
Igazi monumentális zene, a 4. tétel egyenesen zseniális, az 5. -meg fantasztikus. Még jó, hogy hisz az a neve. Ez utóbbit be is ágyazom ide.

Annyira tetszett ez az utolsó darab mindkettőknek, hogy Móni meg is vette nekem karácsonyra CD -n.
Sokáig még a hatása alatt voltunk a zenének miközben mentünk haza, s megállapítottuk, hogy a mostani koncert még jobb is volt, mint a múltkori, ez fantasztikus volt!