2011. december 17 -én szombat reggel fürdés közben gondoltam hallgatok egy kis zenét, Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét raktam be, csak úgy, közben azon gondolkodtam, milyen jó lenne ezt élőben is hallgatni.
Délután 16:00 körül húgom mondta, hogy barátnője lemondta a mai koncertet, nincs-e nekünk kedvünk elmenni. 19:30 -kor kezdődik van még egy kis időnk eldönteni. Megnéztem a műsort. Csajkovszkij D-dúr hegedűverseny és IV. Szimfónia! Leesett az állam! Menjünk!
Kicsit kalandos utunk volt, kicsit késtünk, az első pár taktusba már belekezdett Baráti Kristóf hegedűművész. Szerencsére a kakasülő legbaloldali sarkára szólt a jegy, így "menet közben" is helyet foglalhattunk.
Zseniális volt! Amúgy is nagyon régen voltam már az operában, így a hangulata nagyon új volt, tökéletesen illett ehhez a varázslatos eseményhez, hogy a reggeli vágyam ilyen hamar beteljesült.
Általában a 3. tételt hallgatom, meg hát az is a legismertebb, de a 2. tételt is nagyon szeretem, és most volt lehetőségem igazán ki is élvezni. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara játszott Pinchas Steinberg vezényletével, tökéletesen.
Nagyon élveztük mind a ketten.
A IV. Szimfóniát még sosem hallottam, legalábbis azt gondoltam, de mikor az első taktusok meghallottam, már ismerősnek tűnt, valószínűleg már volt szerencsém hozzá.
Remek esténk volt, mint egy álom :-) Ezt még a kocsinál történt kis incidens (10 centivel kijjebb parkoltam a megengedettnél) sem törte meg, legfeljebb egy ici-picit visszazökkentett a való világba. De ez egy más történet :-)
