Egy régebbi (első MÜPA -s élményemet megosztó) bejegyzésben említettem, hogy a MÜPA -ba még többször el szeretnék jutni. Nos ez március közepén sikerült is! Sőt! Mónival kettesben mentünk el! Szüleim bevállalták a két gyerkőcöt.
Nagy lelkesedéssel vártuk Mónival az kedd estét, amikor beülünk a kocsiba, és elindulunk a várva várt koncertet meghallgatni. Gyanítom ha nem lett volna annyira fenomenális a koncert, akkor is nagyon élveztük volna, hogy KETTESBEN lehetünk, s maga a Művészetek Palotájának miliője is elég ahhoz, hogy egy erős közepes koncert után is azt mondjuk "megérte eljönni".

Most azonban nem erről volt szó: a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar játszott, Keller András vezényletével és Ránki Dezső közreműködésével (őt most hallottam élőben először).
A műsor is nagyon jól csengett: Beethoven: István király - nyitány, Bartók 2. zongoraverseny, Beethoven: 3. 'Eroica' Esz-dúr szimfónia.

Elég jó helyet sikerült lefoglalni (bár nem azt hittem egy szinttel feljebb foglaltam...): az első emeleten, egyből a zenekar felett voltunk, így mindent jól lehetett látni, bár kicsit a zenekar mögött ültünk.

Mit mondjak, az István király nyitány annyira jó volt, hogy ilyet én még nem hallottam! Komolyan mondom, ilyen jó hangzásban, ilyen jó dinamikájú, tempójú előadásban még sose volt részem! Nagyon jó alaphangot adott a továbbiakra nézve, s ez a darab annyira tetszik is, hogy muszáj beágyaznom ide :) (Nem mellesleg itt most Breinstein vezényel, akinek karmesteri tevékenységét szintén nagy élmény nézni :))

Következett az est fénypontja: Ránki Dezső és a Bartók zongorahangverseny. Kicsit tartottunk ettől, mert ugye Bartók, meg zongora meg hangverseny, de amit kaptunk az valami fantasztikus volt!
No nem elsősorban zeneileg (bár az első tétel kivételével az is jó volt), hanem látványban, dinamikában! A második tételt ahogy elkezdték azt szavakban nehéz leírni! Azt a finomságot, puhaságot s egyszersmind kicsit nyomasztó hangulatot, számítógépen soha nem fogom viszonthallani, s gyanítom élő koncerten se egyhamar. Nem lehet ezt írásban visszaadni, aki teheti mindenképp hallgassa meg egyszer!
Ránki Dezső meg. Nos igen, nem véletlen mestere a zongorának. Hihetetlen volt amilyen pontosan, szépen játszott (nekem mindig az a legmegdöbbentőbb, hogy mindezt fejből...).

Az utolsó Beethoven szimfónia amúgy levezetésnek jó volt, az nem hagyott bennem annyira mély nyomokat.

S ha anno azt mondtam meg kell látogatnom még párszor a MÜPA -t, akkor most méginkább azt mondom, csak annyit változott a dolog, hogy Mónival kettesben minél többször :)
(Na jó, azért nagycsaládilag is mehetünk párszor ;))