Egy hete vasárnap este nálunk volt a kis kórusunk próbája. Már régen nem énekeltünk együtt, pedig elvben a második CD felvételre készülnénk, igaz, a tagoknak ott van a család, munka, egyéb elfoglaltság, nem egyszerű időt szakítani.

A lényeg, hogy végre ismét énekelhettünk így együttesen. Nem vettünk elő új darabokat, már sokat "nyüstölt" dalokat próbáltunk. S mégis nagyon élveztem. Szép volt az összhangzás, jól szóltak az énekek.
Azon gondolkodtam el, hogy vajon mért tölt el élvezettel sokadszorra is ugyan az. Mért van az, hogy még most is akkor kedvvel (ha nem nagyobbal) állok hozzá egy-egy énekhez?

Sok válasz lehetséges: mert szeretek énekelni, amúgy is kedvelem azokat a darabokat, jó társasággal szívesen teszi ezt az ember.
De talán van egy másik komolyabb indok is. Mivel kétszer nem szólhat ugyan úgy egy dal (persze, ha nem felvételről megy), így minden egyes elénekléssel tartogat meglepetéseket. Az idő haladtával egyre jobban meg is ismered (a szöveget, a dallamot, a többi szólamot, a közös hangzást), s így még inkább oda tudsz figyelni az apróságokra. S mivel kórusműről van szó, ugyan ez igazi a kórustagokra is. Így mindig egy kicsit más "sül ki" a dologból, kicsit jobban "megismerem" a darabot.
Élvezetes dolog ez :-)

Szóval nagyon tetszett a múltkori próba, jók voltak az énekek. Már alig várom a következőt :-)