Röviden: semmi jót.
Pontosabban: egy film árnyékában fog lezajlani az egész.

Általában nem az én stílusom képviselteti magát nyáron a mozikban. Nem vagyok oda a "popcorn" mozikért, s mivel ez az időszak az ilyen típusú filmek burjánzásának ideje, kevés jó alkotás csurran-cseppen.

Ennek ellenére mégis van amire talán érdemes lesz odafigyelni. Egy biztosan, de azt hagyom a végére :)
Kezdésnek itt van a héten bemutatásra kerülő legújabb Robin Hood. Ridley Scott hasonló témában készített már filmet, elég csak a Gladiátorra vagy a Kingdom of Heaven (Mennyei Királyság) -re emlékezni. Mindkettő jó, de főként a Kingodm of Heaven, így bizton reménykedhetünk abban, hogy ez sem csak egy látványos csihi-puhi lesz a középkori Angliában. Ráadásul ez nem egy szokványos Robin Hood film, hanem, a manapság oly közkedvelt mintát követve, amolyan eredetfilm. (Kár, hogy elvetették azt az ötletet miszerint Robin lenne a negatív és Nothingem bírája a pozitív szereplő, sőt olvastam olyat is, hogy Russel Crowe játszotta volna mindkét főszerepet. Mindkettő sok potenciált rejtett volna magában...)
imdb, HD trailer.

Ha már látványos csihi-puhi, akkor itt van a Prince of Persia: The Sands of Time. Ki ne emlékezne a jó öreg (aztán felújított) játékra, ami mindenképp megfilmesítésért kiáltott. Most megkapta.
Az alcím is sejteti, hogy egy franchise -t szeretnének ráépíteni. Producerként Jerry Bruckheimer jegyzi, ami (a trailer mellett) garancia arra, hogy CGI ben tobzódó akciódömpingben lesz részünk, s ha legalább olyan jó lesz mint a Pirates of the Caribbean első része (ezt szintén producerként jegyezte Bruckheimer), akkor talán nézhető lesz.
(A trailert először szinkronosan néztem, nos a szinkron katasztrófa...)
imdb, HD trailer.

Érdekes lehet M. Night Shyamalan The Last Airbender -e, úgy néz ki Shyamalan új irányvonalat vett, s a misztikumot kissé háttérbe szorítva, egy brutálisan látványos mozit készített. Remélem a látvánnyal arányosan nem fogyott az agyalnivaló (bár tény, az utóbbi filmjeiben ebből is keveset kaptunk).
imdb, HD trailer.

Érdekes lehet még (már csak Antal Nimród miatt is) a Predators, a Kick-Ass (ezt már vetítik, s finoman szólva is pozitív a fogadtatás, számomra az idei eddigi legnagyobb meglepetés), a Centurion (bár ez nem biztos, hogy nyáron kijön), és a Toy Story 3 is. Remélem ezt nem rontják el úgy mint a Shrek, Ice Age stb. folytatásokat, mindenesetre a bemutatójából ítélve sanszos, hogy nem. Apropó Shrek. Ha hihetünk az alkotóknak\címnek most nyáron érkezik utoljára a mozikba a zöld ogre (Shrek Forever After), talán kap egy méltó befejezést, bár erre kevés az esély... A bemutató alapján a Despicable Me is elég vicces lehet, bár ezt egy kicsit félve várom.
Két érdekesség még: The Expendables (A jó öreg Sly rendezésében felvonuló jó öreg akcióhősök már csak a kuriózum kedvéért is érdekesek, és ugye ebben a filmben lesz először egy jelenetben együtt Sylvester, Arnold meg Bruce!), és a Piranha 3-D. Na ez az a film, amin a legjobbat lehet majd röhögni, mert komolynak vették :D

De térjünk át az ígéretesebbekre!
Splice. Ugyan horrorként van aposztrofálva, s én azokat nem szeretem de az előzetes nem tűnik horrorosnak, viszont a story nagyon érdekes. Nekem a Majomábécé jutott eszembe róla, sci-fi kivitelben. Az előzetesben átjött hangulat szintén erős, s gyanítom a "mutáns" majd kettős érzéseket vált ki belőlünk: megkedveljük de félünk is tőle.
Had idézzem az [origo] filmklub ide vonatkozó írását: "Sejthető persze, hogy aki Istent játszik, végül pórul jár. Csak lássuk már, hogyan!".
imdb, HD trailer.

Ha már említettem az [origo] filmklub -ot, akkor ezt az cikket is mindenképpen meg kell említeni. Ha igazán értelmes filmekre vágyik az ember a blockbuster szezonban akkor itt mazsolázhat a kínálatból.
4 film nagyon felkeltette az érdeklődésemet innen (plusz itt meg van említve a Splice is): Julia (Tilda Swinton miatt is, meg az érdekes történet végett, nem mellékesen állítólag vicces is :)), Politist, Adjectiv (bár már régebbi film (én már tavaly óta várom, hogy megnézhessem), a román filmek mostanában egész jók, s erről is csak jót hallani), Polanski legújabb (lehet utolsó) filmje a The Ghost Writer, és ami talán a legjobban hangzik (mármint számomra :)) az a Mr. Nobody (a téma hasonló, mint amiről itt elmélkedtem).

A végére hagytam azt amit a leges legjobban várok. Ez igazi blockbuster film lesz, remélhetőleg mondanivalóval, fejtörővel, izgalommal, látvánnyal. Amolyan tipikus 10/10 várományos! Ez pediglen nem más, mint az Inception.
Egy nevet kell csak itten említeni: Christopher Nolan. Talán ezen a ponton be is fejezhetném, felesleges is többet mondani :)
Bár nem végeztem kutatásokat ezügyben, de azt hiszem nem nagyon lövök mellé, ha azt mondom, hogy nincs még egy olyan rendező, akinek az összes filmje 7.5 felett lenne az imdb -n. Nos ha szigorúan vesszük Nolan sem olyan, bár a két kilógó film közül az egyik az az első rendezése, ami egy rövidfilm (Doodlebug), de az is 7.06, a másikat pedig "csak" rendezte, de nem írta, az pedig az Insomnia, de az is 7.2. Az összes többi megüti a szintet. Sőt!

Nagyon szeretem a filmjeit, mert agyalni kell rajtuk, általában komoly mondanivalót is hordoz magában, ötletesek, végig lekötnek.
Ami még érdekessé teszi a dolgot az az, hogy a Following óta ez lesz az első olyan filmje, amit teljes mértékben ő írt (az Insomnia kivételével mindegyiknek legalább a társírója), tehát abszolút egyedi ötlet.

Ha ide vesszük még, hogy remek színészek (DiCaprio, Ellen Page, Cotillard, Michael Caine) játszanak benne, ráadásul az előzetes is brutálisan jó, a plotról már nem is beszélve, akkor méltán várhatjuk, hogy ez a film az összes többit háttérbe szorítja majd!

Én mindenesetre már nagyon várom :-)
imdb, HD trailer, az Inception hivatalos oldala, még egy kis olvasnivaló a Playlistről

Nos "röviden" ennyi, mindenkinek jó és tartalmas szórakozást a nyári filmes szezonban :-)

(Közben az [origo] filmklub írt egy kritikát a Robin Hood -ról. Egyre jobban úgy tűnik érdemes lesz megézni a filmet :-))

Ismét egy régi klasszikust néztünk meg filmklubon (s ez legközelebb sem lesz másképp, akkor az 1931 -es Fritz Lang klasszikust az M -et vetítjük), az "Az élet csodaszép" (It's a Wonderful Life) c. remekművet.
Azt hiszem méltán emelhetem eme alkotást Casablanca -i magaslatokba, lévén ebből is rengeteg jelenetet, párbeszédet, mondatot (bár a Casablancából azért többet) idéznek, illetve használnak fel sok helyen.

Megvallom őszintén kissé megijedtem mikor megláttam a filmklubra érkezett társaság összetételét, ugyanis 60% -át 17-21 éves lányok tették ki. Akik már látták ezt a filmet, azok talán megértik aggodalmamat.
Nem nagyon vagyok oda a romantikus filmekért (mint azt már megjegyeztem), de azért vannak kivételek, mint az It's a Wonderful Life is. A vége ilyen szempontból nagyon erős, s attól tartottam, hogy túl nagy hatással lesz a nézőkre, ami jelen esetben azért lenne probléma, mert a beszélgetés témájáról elterelné a figyelmet.
A téma ugyanis a ("kétkedés ciklus" utolsójaként) magamban való kétkedés, és ennek feloldása illetve, mit tehetünk ha mások vannak ilyen helyzetben (akár depresszió).

Ennek érdekében a "megoldás" előtt tettem bele egy kis intermezzot, talán így a szemek is szárazon maradnak. Sajnos így a filmélményt kellett egy kissé beáldozni. Ez van, a cél szentesíti az eszközt :-)

Végül, sikerült elérni a célomat, s remek beszélgetést folytattunk, jó megfigyelésekkel, érdekes gondolatokkal, és a közönség tagjai is azt mondták, hogy nagyon jó filmet nézünk, így megnyugodtam abban is, hogy annyira csak nem romboltam a filmélményen.
Nehéz lenne pár gondolatban összefoglalni a konklúziót, de megállapítottuk, hogy az emberek gondolatait el kell fordítani a személyes problémákról, és másra kell irányítani, illetve, hogy a pozitív gondolkodásmód, látásmód elengedhetetlen feltétele az "értelmes" élet élésének.

Szívesen írnék a filmről is "kritikát", de úgy gondolom ennek külön posztot fogok szentelni (bár a Kétely kapcsán "egybemostam" a kettőt), túl sok zsenialitás van benne ahhoz, hogy pár sorban össze lehessen foglalni.

Legközelebb máj. 2. -án jövünk össze, mint a bevezetőben is említettem az M c. film kapcsán. S ezzel új ciklus is veszi kezdetét: "Erkölcsi dilemmák".
 

Két hete vasárnap volt idei második filmklubunk, s bár kevesebb emberre számítottam, végül mégis elég szép számban összegyűltünk. Sajnos el kellett csúsztatni két héttel ezt az alkalmat, mivel az eredeti időpontra lebetegedtem :(

Erre az estére (17:00 -kor kezdtünk, s mivel akkor volt óraátállítás, így világos volt még, az este kicsit túlzás) a Kétely (Doubt) című filmet választottam, a téma fő csapásvonala pedig a kétkedést kiváltó ok, annak eredete volt, mellette persze még sok minden más.
A filmklub előtt csak egyszer láttam a filmet (Mónival néztük meg ketten), első nézésre nagy hatást gyakorolt rám a film, Mónival is sokat beszélgettünk róla utána. Az utolsó képkockákra meg az "erős" is gyenge kifejezés :)
Akkor sokkal kevésbé tudtam koncentrálni a színészi játékra, és az egyes apróságokra, finomságokra, amivel szintén bővelkedik a film (pl. az operatőri munka is megérne egy misét; s ha már a misénél tartunk: Philip Seymour Hoffman által megformált Flynn atya miséi; vagy a gyerekkarakterek (erre fektethetett volna nagyobb hangsúlyt is a rendező, több potenciál volt benne)), ám most a vetítés alkalmával volt lehetőségem ezt is jobban megfigyelni, s mondhatom nagyon élveztem.
Ajánlom mindenkinek, hogy legalább 2x nézze meg a filmet, hisz már a fent említett Hoffman, és Meryl Streep parázs dialógusai miatt is megéri.

Egyébként az író, rendezőnek (John Patrick Shanley) egy színdarabjából készült a film, ami meg is látszik rajta, de én úgy vélem a jó értelemben. A karakterek, párbeszédek, dramaturgia nagyon profin lett megírva. Nem véletlen szerintem, hogy a film 5 Oscar jelöléséből 4 a legjobb színész\mellékszereplő kategóriában volt.

Az utolsó nagy dráma előtt állítottam meg egy kicsit a filmet, hogy átbeszéljük az addig látottakat, és a karaktereket, hogy aztán a végére kissé átértékelődjenek bennünk a jellemek.

Számomra nagyon tanulságos volt a film, és úgy ítéltem meg, hogy a többiek is élvezettel merültek bele a beszélgetésbe.
Szóval ez egy igazi filmklub volt, élveztem nagyon.

A következő alkalomra egy könnyebb filmet választottam: Az élet csodaszép (It's a Wonderful Life), remélem az is hasonlóan jó lesz :)

Egy régebbi (első MÜPA -s élményemet megosztó) bejegyzésben említettem, hogy a MÜPA -ba még többször el szeretnék jutni. Nos ez március közepén sikerült is! Sőt! Mónival kettesben mentünk el! Szüleim bevállalták a két gyerkőcöt.
Nagy lelkesedéssel vártuk Mónival az kedd estét, amikor beülünk a kocsiba, és elindulunk a várva várt koncertet meghallgatni. Gyanítom ha nem lett volna annyira fenomenális a koncert, akkor is nagyon élveztük volna, hogy KETTESBEN lehetünk, s maga a Művészetek Palotájának miliője is elég ahhoz, hogy egy erős közepes koncert után is azt mondjuk "megérte eljönni".

Most azonban nem erről volt szó: a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar játszott, Keller András vezényletével és Ránki Dezső közreműködésével (őt most hallottam élőben először).
A műsor is nagyon jól csengett: Beethoven: István király - nyitány, Bartók 2. zongoraverseny, Beethoven: 3. 'Eroica' Esz-dúr szimfónia.

Elég jó helyet sikerült lefoglalni (bár nem azt hittem egy szinttel feljebb foglaltam...): az első emeleten, egyből a zenekar felett voltunk, így mindent jól lehetett látni, bár kicsit a zenekar mögött ültünk.

Mit mondjak, az István király nyitány annyira jó volt, hogy ilyet én még nem hallottam! Komolyan mondom, ilyen jó hangzásban, ilyen jó dinamikájú, tempójú előadásban még sose volt részem! Nagyon jó alaphangot adott a továbbiakra nézve, s ez a darab annyira tetszik is, hogy muszáj beágyaznom ide :) (Nem mellesleg itt most Breinstein vezényel, akinek karmesteri tevékenységét szintén nagy élmény nézni :))

Következett az est fénypontja: Ránki Dezső és a Bartók zongorahangverseny. Kicsit tartottunk ettől, mert ugye Bartók, meg zongora meg hangverseny, de amit kaptunk az valami fantasztikus volt!
No nem elsősorban zeneileg (bár az első tétel kivételével az is jó volt), hanem látványban, dinamikában! A második tételt ahogy elkezdték azt szavakban nehéz leírni! Azt a finomságot, puhaságot s egyszersmind kicsit nyomasztó hangulatot, számítógépen soha nem fogom viszonthallani, s gyanítom élő koncerten se egyhamar. Nem lehet ezt írásban visszaadni, aki teheti mindenképp hallgassa meg egyszer!
Ránki Dezső meg. Nos igen, nem véletlen mestere a zongorának. Hihetetlen volt amilyen pontosan, szépen játszott (nekem mindig az a legmegdöbbentőbb, hogy mindezt fejből...).

Az utolsó Beethoven szimfónia amúgy levezetésnek jó volt, az nem hagyott bennem annyira mély nyomokat.

S ha anno azt mondtam meg kell látogatnom még párszor a MÜPA -t, akkor most méginkább azt mondom, csak annyit változott a dolog, hogy Mónival kettesben minél többször :)
(Na jó, azért nagycsaládilag is mehetünk párszor ;))
 

Hazudnék ha azt mondanám, nem vártam már türelmetlenül az idei síelést. Nem vagyok az a hazudós fajta, tehát ezt nem mondom!
Nagyon is vártam! Már alig bírtam, ki, hogy végre legyen egy kis kikapcs. Nincs munka, diplomaírás, ilyen - olyan probléma, csak a jó társaság, gyönyörű táj, harapnivaló levegő, és persze a mozgás, síelés élvezete.
Néha kell az ilyen pihenés, amikor nem gondolok a gondokra, feladatokra.

Az idei síelés több meglepetést is tartogatott számomra.
Terveztük Orsiékkal, hogy idén lécet csatolunk az apróságok (értsd Gergő, Adél) lábára is, hogy már most szokják a dolgot.
Féltem, hogy Adél nem fogja annyira jó néven venni az erre irányló próbálkozásainkat, hiszen kissé félénk. Szóval ha az első pillanatban rossz élményei lesznek, idén tuti nem kerül a lábára a léc, de még a pálya közelébe se fog jönni.
Első nap Orsival vállaltuk, hogy délelőtt "trenírozzuk" a gyerkőcöket, ám elég ügyetlenül álltunk a dologhoz (Adélnak ekkor még nem is volt léce, az egy szem sílécet felváltva adtuk az egyik majd a másik gyerekre), csak egy kis lejtőn csúsztattuk őket lefele, de úgy, hogy rajtunk nem volt sícucc, így csak terelgettük őket.
Szumma fél óránál nem is "bírta" tovább a két gyerek, inkább elmentünk hóházat építeni...

Aztán másnap nagy hófúvás volt, így ki se vittük őket... Vasárnap viszont úgy alakult (főleg Melindának köszönhetően), hogy a csákányos felvonóval visszük őket egy darabig, és együtt csúszunk velük le.
Gergő volt az első "áldozat". Élvezte. Kérdeztük akar-e még egyet menni, azt mondta nem. Aztán jött Adél (még aznap is csak egy léc volt kettejükre). Féltem, hogy mit fog szólni. Már az is megdöbbentett, hogy egyáltalán bevállalta. Melinda felvitte. Majd együtt szép lassan hóekében lecsúsztak. Adél mosolygott!
- Jó volt Adél?
- Igen!
- Mész még egy kört Melindával?
- Igen!

Na erre nem számítottam! Nagy meglepetés volt számomra, hogy egyből élvezni fogja a síelést, és még azt is mondja, hogy mehetünk még egy kört! Aztán Gergőnek is megjött a kedve így ő is ment még egyet.
Másnap már mindkettőjükön volt síléc, és csak úgy száguldoztak le a pályáról :-)

A táj csodálatos volt, s a sípályák is szinte tökéletesek voltak, elég nehéz lenne elképzelni ezeknél jobb pályákat. A társaság is nagyon jó összetételű volt, közel azonos tudással, így elég sokat tudtunk együtt menni.
Nagy meglepetésemre (s még nagyobb örömömre) Móni is simán tudta tartani a tempót, s teljes biztonsággal szépen síelve jött le a pályákról. Sokat fejlődött tavaly óta!

Majdnem mindenki bevállalta az ugratókat is (elég jó videók készültek ;-)), még Lencsi is ugratott néha igen bátrat. Azt sajnáltam, hogy a 360 -as pörgést nem próbáltam ki, de így legalább jövőre is lesz mit videózni :P

A jó kis síelés után kellemesen elfáradva érkeztünk minden nap vissza a szállásra, s a fáradtság ellenére nagyon tartalmas és tanulságos beszélgetéseink voltak esténként.
A kötött beszélgetés után pedig jött a további kikapcsolódás:
Dominion (Seaside kiegészítővel, izgalmas partyk voltak), pingpong, csocsó (Balázs megmutatta, hogy eddig csak azt hittem, hogy tudok csocsózni, kár, hogy vele nem játszottam többet, legalább fejlődtem volna. De majd bepótoljuk!), biliárd (igaz, hogy az asztal olyan ferde volt, hogy a golyó pályája néha ciklois görbét írt le mikor egyenesen megütöttük, de azért élveztük :-))

Egy szó mint száz, nagyon jól sikerült az idei síelés, jó volt a társaság is (Balázsnak is tetszett, pedig ő egy kicsit talán outsiderként érezhette magát a csapatban, s azért valljuk be sok mindent el kellett "tűrnie" amihez nem biztos, hogy hozzá volt szokva ;-)), szóval meg kell ismételni :-)

Nemrég múltam el két és fél éves (február. 4 -én), ami egy kisgyerek életében nagyon nagy szó! Olyan sok minden történt velem ezalatt az időszak alatt, hogy csak na! Kíváncsi vagyok, vajon a felnőttek élete is ilyen érdekes. Biztosan így van, legalábbis ahogy Anyát meg Apát nézem, nem nagyon szoktak unatkozni, hát még Nagyi meg a Papa!

Apu nemrég akarta visszaolvasni a születésem óta írt naplót, de sajnos eltűnt :-( Pedig olyan sok mindenre lettem volna én is kíváncsi!
Azért pár dátum megmaradt például, hogy mikor születtem (na ez még jóhogy :-)) 2008.08.04 -én 16:20 kor (bár a perc nem biztos, hogy pontos). Nehéz nap volt emlékszem. Nem egyszerű a világra jönni! Bár nem sírtam sokat akkor. Megmaradt még az is, hogy mikor mondtam ki az első szót, 2009.10.21 -én méghozzá a kecskét, igaz csak ke-ke formában. Már akkor is nagyon szerettem az állatokat :-)

De sajnos olyan fontos dátumok, mint például: mikor esett le a köldökcsonkom, mikor fordultam meg először, mikor kezdtem el járni, mikor kezdtem el nevetni nem maradtak meg...
Kár érte, pedig Apa mindet szépen leírta.

És ha már az írásnál tartunk. Nagyon érdekes dolgok ezek a betűk. Sosem gondoltam volna, hogy ezekből állnak a szavak, amiket kimondok. De már én is sok betűt ismerek ám! Tudom melyik az Adél, Bálint, Orsi, Lencsi betű, ismerem a huncut C -t, a K, H, D, I betűt a S kígyó betűt meg az R betűt is, bár azt még nem tudom olyan jól kiejteni (Anyuék azt mondják aranyosan mondom, de azért meg szeretném tanulni jól kimondani!).
Leírni még csak az Adél betűt tudom. De csak egyelőre! Szorgalmasan tanulom a többit is :-)

Most kezdek ismerkedni a számokkal is, de azok még egy kicsit nehezek.

Viszont Anya azt mondta, fontos már most elkezdenem angolul is tanulni, s mivel az előadáson Teresa is angolul meséli a történeteket (ő nem tud magyarul egyáltalán), ezért szerintem is jó ötlet, hogy minél hamarabb én is meg tudjam érteni, mit mond. Meg kispajtásomat Bálintot is majd én szeretném tanítani erre!

Szóval vannak emlékek, amik elvesztek, de szerencsére csak a dátumai :-) Viszont sok minden vár még rám (hogy mást ne mondjak, nemsokára indulunk síelni (már kétszer voltam a családdal, Bálint most megy először), és Apa azt mondta, hogy majd Gergővel mi is elkezdünk gyakorolni, hogyan kell síelni!), amit szeretném, ha megmaradna írásban is.

Végül ha ezek is elvesznek, hát elvesznek, azért ha írásban nem is, a szép emlékek örökké megmaradnak!

Egy hete vasárnap megtartottuk idei első filmklubunkat. Már több mint egy éve annak, hogy szünetelt a filmklub, de most (engedve a "nyomásnak"), úgy gondoltam, ismét elkezdem.

Nagyon sokan jelezték, hogy el fognak jönni, ha csak azokat számolom, akik biztosra mondták 15-18 -an lettünk volna. Az újpesti filmklub fénykorában voltunk ennyien...
Ezen szám tükrében nem is csoda, hogy nagy lelkesedéssel vártam az első alkalmat, s egy "könnyű" filmet is választottam, Sidney Lumet első egész estés rendezését a Tizenkét dühös embert. Tehát a régi '57 -es verziót.

Könnyű, mert szinte nincs olyan ember, akinek ne tetszene (legalábbis én még nem találkoztam olyannal); könnyű, mert érthetően mondja el amit akar; könnyű, mert sok mindenről lehet utána beszélgetni, sok érdekes témát vet fel.
Így nem is izgultam annyira (persze ez nem jelenti azt, hogy ne készültem volna sokat).

Aztán ahogy közeledett a kezdés időpontja, egyre másra mondták vissza az emberek a részvételt...
Igen, 1 év sok idő, már el is felejtettem, hogy ez így szokott lenni. Azért így is 8 -an összejöttünk, olyanok is eljöttek, akikre nem is számítottam. A film közben és végén, pedig jó eszmecsere alakult ki (bár Balázs szerint kicsit rövid volt :)), olyan gondolatok is elhangzottak a filmmel kapcsolatban, ami számomra is új volt (pedig láttam, már párszor, meg sokat olvastam is róla), így végül pozitív élményként maradt meg bennem ez az alkalom.

Legközelebb a Kétely (Doubt) lesz, érdemes lesz eljönni :-)

Most szombatra engem kértek meg, hogy tartsam a prédikációt Újpesten. Úgy érzem kaptam ehhez tálentumot, így ha tudom, szívesen elvállalom a felkérést.
Régebb óta megvolt a téma. Egyik szombatkezdő áhítat alkalmával Móni készült fel a, tökéletesség témakörét felvetve. Gondoltam, ez jó lesz, és megbeszéltük, hogy ő is kutat ebben a témában.

Nekem sokáig nem nagyon volt időm elkezdeni, inkább csak olvasgattam a dologról - találtam egy egész érdekes prédikáció vázlatot róla - meg gondolkodtam sokat, viszont Móni egészen beleásta magát.

Aztán elérkezett az idő, amikor én is neki tudtam ülni, hogy összeállítsam, miről is fogok beszélni szombat délelőtt. Móni mondta, hogy átküldi amit írt.
S mikor ezt elolvastam, na akkor ért a meglepetés! Két okból is:

1.: Amit találtam (nem adventista) írást, szinte teljesen egybecsengett azzal, amit feleségem hozott ki konklúzióként, ráadásul a gondolatmenet is sok helyen fedte egymást! (Móni nem olvasta előtte azt a vázlatot!)
2.: Bár régebben tudtam, de azóta elfelejtettem mennyire jól ír a feleségem :-) Remekül összeszedett, logikusan felépített, szépen megfogalmazott prédikáció vázlatot írt (sőt, ez több is volt mint vázlat), már-már azon gondolkodtam, hogy nem ezt kéne egy az egyben elmondanom! Mit ne mondjak, nagyon tetszett, s igazán örömöt okozott az olvasása. Élveztem.

Mindkét meglepetés nagyon kellemesen érintett, az első azért mert ez megerősít abban, hogy nem téves az "okoskodás", a második meg azért, mert egy új (vagy inkább elfeledett) oldaláról ismertem meg a feleségemet.

Végül át kellett dolgoznom az anyagot, mert Móni elég személyesre írta, meg szeretem ha amit elmondok azt igazán magamévá tudom tenni, így hozzá tettem ezt-azt, de a lényeg maradt.
Márcsak azért is jó volt ez, mert ezen témában már régóta állást foglaltam, de csak elméleti síkon, most viszont szépen, letisztultan összeállt a fejemben.

Szóval a lelki tartalom mellett még más, nem várt haszna is volt annak, hogy elvállaltam a most szombati prédikációt, s ennek nagyon örültem :-)
Legközelebb biztos megint meg fogom kérni, hogy segítsen. Ki tudja? Lehet így újabb meglepetésekben is lesz részem :-)

Múlt szombat este éjszakai túrán vettem részt, ahol a régi cserkészőrsünk tagjai voltak jelen. (kiegészülve igen közeli hozzátartozókkal (értsd: feleség), de ilyen minősítésben csak Dóra volt jelen)

Kicsit késtem a Moszkva téri találkozóról. Mikor odaértem épp foton szinten ment a beszélgetés. Ez később sem változott: terítékre került az IMAX technika, a filmdigitalizálás, az amerikai foci, papír felezés segédeszköz nélkül, süti elosztás és még jó pár téma.
Szóval igazi zergetúra volt :-)
A táj csodálatos, a túraútvonal nemkülönben (néhol 20 centis szűz havon mentünk keresztül), a társaság fenomenális!

Nagy köszönettel tartozok(zunk) édesapámnak, aki jó 16 évvel ezelőtt elindította a Zerge őrsöt, s most is ő szervezte a túrát.
Szinte hihetetlen, hogy mennyi mindent kaptam én is személy szerint ettől a társaságtól ebben a 16 évben (igaz az első táborban még csak 3 örsi tag volt jelen (LacKac, Pali, Én) + Apa, mint őrsvezető).
Nemrég összejöttünk egy kis nosztalgiázós vacsora keretében, s még ennyi idő távlatából is nagyokat nevettünk a régi dolgokon. Ezek az emlékek már kiállták az idő próbáját! Én biztos sosem felejtem el!
Még most is ugyan olyan jó érzéseket keltenek bennem, mint régebben.

A túra közben is sokszor elővett az az érzés, hogy csodálatos, hogy ennek a közösségnek a tagja lehetek, hogy itt igazán barátok között érezhetem magam, akikkel sok minden összeköt. Jó, hogy anno Apa vette a fáradságot és elkezdte, és kitartóan csinálta is. Nem lehetek elég hálás neki ezért!

Az út végén még egy kicsit hógolyóztunk, no nem volt ez olyan komoly, csak célba dobás (mondjuk mi dobáltunk már célba baltát is ;-)), s nagyon sajnáltam, hogy vége lett, de úgy váltunk el, hogy mikor Bence legközelebb hazajön, mindenképp találkozunk megint.
S ismét gazdagodtam egy felejthetetlen emlékkel, amire életem végéig örömmel fogok visszagondolni.

Köszi srácok!

Egy hete vasárnap este nálunk volt a kis kórusunk próbája. Már régen nem énekeltünk együtt, pedig elvben a második CD felvételre készülnénk, igaz, a tagoknak ott van a család, munka, egyéb elfoglaltság, nem egyszerű időt szakítani.

A lényeg, hogy végre ismét énekelhettünk így együttesen. Nem vettünk elő új darabokat, már sokat "nyüstölt" dalokat próbáltunk. S mégis nagyon élveztem. Szép volt az összhangzás, jól szóltak az énekek.
Azon gondolkodtam el, hogy vajon mért tölt el élvezettel sokadszorra is ugyan az. Mért van az, hogy még most is akkor kedvvel (ha nem nagyobbal) állok hozzá egy-egy énekhez?

Sok válasz lehetséges: mert szeretek énekelni, amúgy is kedvelem azokat a darabokat, jó társasággal szívesen teszi ezt az ember.
De talán van egy másik komolyabb indok is. Mivel kétszer nem szólhat ugyan úgy egy dal (persze, ha nem felvételről megy), így minden egyes elénekléssel tartogat meglepetéseket. Az idő haladtával egyre jobban meg is ismered (a szöveget, a dallamot, a többi szólamot, a közös hangzást), s így még inkább oda tudsz figyelni az apróságokra. S mivel kórusműről van szó, ugyan ez igazi a kórustagokra is. Így mindig egy kicsit más "sül ki" a dologból, kicsit jobban "megismerem" a darabot.
Élvezetes dolog ez :-)

Szóval nagyon tetszett a múltkori próba, jók voltak az énekek. Már alig várom a következőt :-)